tag:blogger.com,1999:blog-36001753928455238002024-02-19T07:11:27.788-08:00Critic WallDodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.comBlogger102125tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-78150491810930640782014-08-27T08:00:00.001-07:002015-01-30T11:17:37.518-08:00*5. Interjú*Legújabb interjúm <a href="http://alicegeorga.blogspot.hu/" target="_blank">A vámpír nem jár egyedül</a> írójával.<br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null">1. Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?</span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">Egy barátnőmmel elkezdtünk írogatni, különböző
történeteket, regényeket, csak rájöttünk, hogy: az nem olyan jó, hogy
ki lehessen adatni, bár nem is lenne annyi pénzünk.
Viszont volt/van rengeteg félbehagyott történetünk, és úgy gondoltuk,
hogy a legjobbat feltesszük egy blogra. Ő idővel rájött, hogy nem neki
való a blogolás, így egyedül maradtam .</span></span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"></span></span><br /></span></b>
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"><span class="null">2. Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat?</span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"><span class="null">V</span></span></span></span><span class="null">olt egy blogom még a blogspot előtt, de azt már
kitöröltem, így most kettő. De mint mondtam sok történetem van, és egy
kis feljavítással a jobbakat szeretném majd megosztani az emberekkel, de
kizárólag azután, hogy az eddigieket befejeztem.</span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni?</span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Imádok írni, szeretem megosztani a történeteim a
többiekkel, de nem hiszem, hogy valaha tudnék úgy írni, hogy az egy
könyvnek megfelelne. Úgyhogy ez szerintem csak hobbi marad, de ki tudja.</span></span></span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"></span></span></span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #073763;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">4. Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?</span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Változó, van amikor film, van amikor zene, de van, hogy mindkettő <span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"></span> csak ne legyen csend</span>.</span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"></span></span></span><span class="null">5. Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket?</span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">Hogy teljes szívvel csinálja. Na jó, ez nagyon nyálas, de én így gondolom. Meg, hogy valami egyedit alkosson.</span></span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"></span></span><br /></span></b>
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"><span class="null">6. Van olyan szereplő a történetedben, aki a való életben megismert emberek közül kapta a tulajdonságait?</span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"><span class="null"><span class="null">Talán a főhős, Alice kapott pár tulajdonságot tőlem; de nem.</span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"><span class="null"><span class="null"><span class="null">7. Mi az a három szó, amivel tudnád jelemezni a blogod, és miért ezek?</span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Ez nehéz kérdéss. Fordulatos, a történetbe beleterveztem egypár csavart, de azt nem szeretném előre elárulni. <span class="emoticon emoticon_wink" title=";)"></span> Szenvedélyes, a két főhős Jack és Alice seveled-senélküled kapcsolata miatt,
és misztikus, a természetfeletti átszövi az egész történetet.</span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">8</span></span></span></span></span></span></span><span class="null">. A blogodban játszódó események közül valamelyik megtörtént már veled ezelőtt?</span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">Nem, a történet nagy százaléka távol áll a valóságtól, és mivel én nem vagyok vámpír... nem!</span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">9. Olyan ember van az életedben, aki erőt ad az íráshoz?</span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Az olvasóim talán. Ne érts félre, a szüleim teljesen
támogatnak, de amikor visszajelzést kapok, annál nincs ösztönzőbb, nekem
legalább is</span>!</span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">10. Komoly terveid vannak ezzel a sztorival vagy csak szórakozásból írod?</span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">I<span class="null">nkább csak szórakozás, kiadáshoz nem érzem elég jónak, meg a pénztárcám sem, ha érted mire gondolok! :)</span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">+1 Mindig megvagy elégedve a munkáiddal?</span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Nem. Rengetegszer átírok egy-egy részt, amíg rám nem
szólnak, hogy ,,Te hülye, jó az, rakd már ki!" de amikor kapom a
visszajelzést mindig egy kicsit megnyugszom, hogy, huh talán mégsem
olyan rossz</span>.</span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Köszönöm, hogy megcsinálhatam veled, és sok sikert a továbbiakban!</span></span></span></span></span></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="null"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Xoxo, Dodó </span> </span></span> </span></span></b> </span></div>
<span class="null"></span><br />
<span class="null"><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"></span></span>Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-73601763281692912822014-08-27T07:22:00.004-07:002015-01-30T11:17:25.681-08:00*4. Interjú*Következő interjúalanyom <a href="http://legenda-zelmira.blogspot.hu/" target="_blank">A legenda lánya</a> szerzője, Alice.<br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null">1. Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?</span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">Már nagyon kicsi korom óta írtam, és bár mások
véleményét is kikértem, a blogolás gondolata nem foglalkoztatott.
Számomra a bloggerek - nem a mai divatbloggerek, hanem az idősebbek,
akik komolyan veszik a dolgokat - megközelíthetetlennek számítottak.
Először sorozat "hogyvoltokat" készítettem a hogyvolt.blog.hu részére,
amit nagyon élveztem, ezért a "karrierem" a blog.hu-n kezdődött. Közben
egy hatalmas Castle sorozatközösség tagja lettem, és ott sokan írtak
fanficeket. Mozgatott engem is, elkezdtem hát. Itt tértem át a
blogspotra, és azóta is itt vagyok. Miután az ff-ek ideje számomra
leáldozott a kisregényem tettem közzé - bár csak pár fejezetet - és
írtam át, majd más történetekkel is próbálkoztam. Sosem volt tudatos a
blogolás, a mai napig spontán vagyok ezzel szemben. persze ez nem azt
jelenti, hogy ne tervezném meg a sztorikat, vagy ilyesmi, de úgy érzem,
megtaláltam a helyem.</span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">2. Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat?</span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Nos, ha az is számít, amiben társszerkezstő voltam,
akkor ugye az első a Hogyvolt. Van egy korai, személyes blogom, a
Firkász. A a fanfiction blogom tervezem újraéleszteni, de ez még csak
kezdetleges, illetve több történetet írok a bloggeren, két krimit, a
Bloodot és a The real dr. House-t, illetve két romantikus
kalandtörténetet, A legenda lányát és az Internationalt. Jelenleg
kritikus is vagyok a Kertész Kinga Kritikákon, körülbelül fél éve.</span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni?</span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Nagyon sok mindent. Kiskoromban versenyből írtam.
Komolyan. Volt egy lány az osztályban - mellesleg ő ma hozzám hasonlóan
blogger - és őt mindig megtapsolták, ha írt valami nagyszerűt.
Másodikosok lehettünk, amikor én is leírtam a bennem kavargó
gondolatokat. Nem számítottam akkora sikerre, mint amit kaptam. Amúgy
elismerésekben gazdag kiskorom volt, de az írással újabb és újabb
dicséreteket kaptam, és tetszett. Tetszett az írás, tetszett, hogy
másoknak is tetszik. Mivel a családi helyzetem sosem volt felhőtlen,
teremtettem magamnak egy másik valóságot. Egy idő után pedig már nem
magamnak teremtettem a másik valóságot, hanem a szereplőimnek. Az írás
nekem a lényem egy része, amit ha kivennének belőlem, csak egy csonk
maradna.</span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">4. Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?</span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Nem szeretem a csendet. Szeretek egyedül írni, de nem
csendben. Mindig szól alatta valami zene, vagy film, esetleg beülök egy
kávézóba, egy erkélyre, és ott hallom az emberek hangjait. A kertünk
sajnos mindehhez túl csendes, pedig nagyon ihlető és szép.</span></span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">5. Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Hú, hát nagyon fontos, hogy a szereplői élethűek
legyenek. Számtalanszor találkoztam már kisarkított szereplőkkel, és
minél jobban el szeretném őket kerülni. És persze, fontos a történet,
mert a karakterek nem viszik el a hátukon a sztorit. Emellett kell a jó
marketing, mert akármilyen jó egy könyv, egy egyszerű borítóval a hátsó
sorból nem sokan veszi észre. Szóval ehhez nem csak az író kell, hanem
egy magabiztos team, aki mögötte áll. Jó, ha az embernek van ilyenje.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">6. Melyik a fontosabb egy blogban és miért (szerinted) az alábbiak közül? : kinézet, tartalom, szereplők?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Hú, azt hiszem, a szereplők nagyon fontosak, de a
karakterek nem viszik el a hátukon a történetet. A tartalom szintén
kell, és úgy gondolom, hogy egy jó tartalom megkívánja az igényes
szereplőket. A kinézet számomra kevésbé fontos, ha olvashatóak a betűk,
akkor nekem már nem nagyon számít, de mint már mondtam, a marketingen
sok múlik.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">7. Már említetted, hogy úgymond "meneküsz" egy másik
világba, amit írsz, de ez segít neked abban, hogy a valóságban minden
gördülékenyebb legyen?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Nagyon sok mindenben. A szereplőimben általába
mindenhol megjelenik valamely negatív tulajdonságom, eltorzítva (az
egyik regényszereplőm például mindenáron felül akar kerekedni a
kollégáin, mindennel dagasztani akarja az egóját. Ebben például benne
van az, hogy sérülékeny a büszkeségem) szóval az írás segít megismerni
önmagamat, segít lenyugtatni. Szerintem ez a legjobb önterápia, amit
nagy alkalmazni lehet.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">8. Van külön "búvóhely", ahová beülsz és írni kezdessz?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Általában a szobámban írok, de ha nincs senki itthon,
akkor a nappaliban. Azért is, mert nem szeretem, ha valaki azelőtt
látja, mielőtt publikusnak nyílvánítanám. Mint mondtam, szoktam
erkélyen, vagy néha jegyzetfüzettel az erkélyen, ablakban ülve írni. A
házunk különlegessége, hogy lapos a tető, és a korláton át lehet
lendülni, így ha oda kimegyek, az sokszor ad ihletet.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">9. Más ember segít neked az új részek megalkotásában, vagy minden munka a tiéd?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Csakis kizárólag egyedül írok, ebben képtelen vagyok
segítséget elfogadni. Anyaggyűjtés szempontjából szoktam kérdezgetni,
meg bétáztatok is, de az írást magamra hagyom. Ebben elég önző vagyok,
azt hiszem, de így élvezem, hogy a saját történetem a saját akaratom
szerint épül. Azt hiszem, az írás amúgy is elég egyedüli tevékenység, ha
nincsenek társszerkesztői az embernek.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">10. Átlagosan mennyi ideig születik az új bejegyzés?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Hú, nagyon változó, attól függ, melyik történetemhez.
Általában már az előző kikerülése után elkezdek dolgozni rajta, és pár
nappal a megjelenés előtt végzek vele. Van olyan is, amelyiknek már
nagyon előre megvannak a fejezetei, de körülbelül egy-két nap. A készülő
regényemben egy húsz oldalas fejezet megírása ennyi idő.</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<div class="_3hi clearfix">
<div class="_38 direction_ltr">
<b><span class="null"><span style="color: #0b5394;">+1. Terved, hogy kiadatod ezt a műved valamikor?</span><br />
</span></b><br />
<div class="_38 direction_ltr">
<span class="null"><b>Igen, két kiadó
között gondolkodok, az egyik várja a kéziratom, a másik már elküldte a
szerződésvázlatot, de addig nem szeretnék lépni, amíg a másik nem tesz
ajánlatot, hiszen az egy nagyobb, patinásabb múltú kiadó.</b><br />
</span><br />
<div style="text-align: center;">
<b><span class="null">Sok sikert továbbiakban, és remélem, hogy a könyved nagy sikert fog aratni!<br />
Köszönöm, hogy megcsinálhattam ezt veled! </span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><br /><span class="null">Xoxo, Dodó </span></b></div>
<b><br /><span class="null"></span></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span class="null"></span></b></div>
<span class="null"><br />
<span class="null"></span></span></div>
</div>
<span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-52235426765131947462014-08-27T07:04:00.000-07:002015-01-30T11:16:53.282-08:00*3. Interjú*A mai nap a <a href="http://lysander-my-candy-love.blogspot.hu/" target="_blank">Idézések a viktoriánus korból</a> szerzőjével csináltam, Yuu-val.<br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null">1. Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?</span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">Nem az első történetem/blogom a mostani,ez a
sokadik már. Eleinte sokszor csak papírra vetettem a gondolataim, aztán
megfordult a fejemben az, hogy virtuálisan könnyebb s gyorsabb is, na meg
lehet nézettségem is. Azt mondták értek hozzá és folytassam, ezért az
olvasók és barátok motiváltak arra hogy mindig valami újat hozzak ki
magamból.</span></span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"> </span> </span></b><br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">2. Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat?</span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Ezelőtt ugyanebben a témában írtam már három
ugyanilyet. Mindig a pillanat ihlete dönt arról hogy tudok-e újat
írni.Várom a múzsa csókját.</span> </span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni?</span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null">Nem szeretek előre tervezni, viszont meg lehet hogy
ezzel akarok majd foglalkozni a közeljövőben. Az írás számomra
szórakoztató, és igen, ki is kapcsolok tőle egy kicsit.</span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><br /></span></span></span></b>
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">4. Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?</span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"></span></span></span></span><span class="null">Gyakran szól zene amikor írok, de vele és nélküle is boldogulok.</span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">5. Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket?</span></span></span></span></span></b></span><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><br /></span></span></span></span></span></b>
<b><span class="null">A kifejezési forma, szókincs, környezet leírása
szerintem nagyon fontos ahhoz hogy valaki sikeres lehessen. A karakter
érzése, költői képek, hasonlat, megszemélyesítés kihagyhatatlan, hisz az
adja át az olvasónak hogy mire gondolt a készítő. Hogy milyennek képzelte
igazán.</span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><br /></span></span></span></span></span></b>
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">6. A pozitív vagy a negatív vélemények alapján próbálsz jobb és jobb részt írni?</span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"></span></span></span></span></span></span><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">A hideg-meleg véleményeket jól fogadom. Szeretem amikor az embereknek tetszenek az agymenéseim.</span> </span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">7. Minden szereplő kitalált, vagy van aki a való életben megismert emberek közül kapta tulajdonságait?</span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">A főszereplő karakter mindig egy kicsit rám, az
alkotóra épül, sokban hasonlít rám belső tulajdonságok alapján, de
egyébként ő kitalált. A többieket az ismert tulajdonságok szerint
karakteresítem és színezem ki kicsit.</span> </span></span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">8. A blog a valódi éned tükrözi és láthatunk belőled egy kis darabkát?</span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><br /></span></span></span></span></span></span></span></span></b>
<b><span class="null">Igen. Az előző válaszom ezt mutatja.</span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">9. Szerinted mi a legfontosabb egy blogban?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><br /></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b>
<b><span class="null">A kifejezés, az átvitel az olvasó számára. Az
őszinteség, meleg kis beleszínezések, hogy érdekes legyen és magával
ragadja az embert.</span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><br /></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b>
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">10. Honnan jött az ötlet, hogy erről szóljon a blogod?</span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"></span></span></span></span></span></span></span></span></span></span><span class="null">Mindig is szerettem életre kelteni egy játékot vagy
könyvet igazán.A csábításból jeles volt számomra az áttörés, az a tény
amiről írni tudtam.</span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">+1. Mért pont ez lett a blog címe?</span> </span></span></span></span></span></span></span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<span class="null"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">A fiúkarakter, Lysander szereti ezt a
stílusjegyet. Idézések a viktoriánus korból. A lány is megkedvelte, és
habár semelyiknek sem volt különösebb jelentősége, mégis megfogó és
érdekes a cím. Persze ez a saját véleményem.</span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span> </span></b></span><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span class="null"><b><span class="null">Köszönöm szépen, hogy megcsinálhattam veled! További sikert a bloghoz és kitartást!</span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="null"><b><span class="null">Xoxo, Dodó </span></b> </span></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-76630873715649231972014-08-26T12:34:00.003-07:002014-08-26T12:34:40.296-07:00*2. Interjú*Sziasztok, Kedves Olvasók!<br />
Megérkeztem a második interjúmmal, amit a <a href="http://meeimo.blogspot.hu/" target="_blank">Without Shadow</a> szerzőjével, Barbara Rikki Cartlanddal csináltam.<br />
<br />
<b><span style="color: #0b5394;">1.<span class="null"> Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?</span></span></b><br />
<span style="color: #3d85c6;"><br /></span>
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null">Kezdetben csak papírfecnikre írogattam. Akkor még azt
se tudtam mi fán terem a blog. Majd a barátnőm mutatott egy Jonas
Brother fanfictiont, amit elkezdtem olvasgatni. Többször felmerült
bennem, hogy én is kirakom, amit eddig írtam. Sokáig nem mertem, végül
aztán megjött a bátorságom és 2012 decemberébe regisztráltam. Szóval
barátnőmnek köszönhetem.</span></span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">2. </span></span></b></span><b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat?</span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Elég sok blogot vezettem, azt hiszem 6-7 blogom volt
összesen. Ebből jelenleg három aktív. Új blogot szeretnék majd, de csak
ha a mostani történetesemet befejezem. Nehéz egyszerre többet írni
szerintem.</span> </span></span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">3. </span></span></b></span><b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni?</span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null">Kikapcsolódás a számomra. Ilyenkor nem foglalkozom a
gondjaimmal, egy teljesen új világba csöppenek, ami megnyugtat. Számomra
az önmegvalósítást jelenti, egy saját képzeletbeli világot. Többen
ajánlották, hogy próbáljam meg kiadatni a történeteimet. Talán egy napon
megpróbálom, de még fejlődni szeretnék. Ami ugye sosem árt.</span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null">4. </span></b></span><b><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null">Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?</span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">A zene! Szinte elválaszthatatlan kelléke az írásnak.
Nem tudnék csendben gépelni. Leginkább este jön meg az ihlet vagy utazás
közban. De persze néha egy-egy film vagy kép is megtud ihletni.</span> </span></span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">5. </span></span></b></span><b><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null">Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket?</span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Szerintem a legfontosabb, hogy ő is szeresse a
történetet, amit ír, mert ez érződik, és az olvasókat jobban megtudja
érinteni. Mert akinek ez csak munka és kényszerből csinálja, az a művein
is látszódik. Emellett szeresse az olvasót, legyen nyitott feléjük,
mert egy öntelt író kevésbé szimpatikus, mint egy kedves és barátságos
személy</span>.</span></span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">6. </span></span></b></span><b><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null">Van olyan ember az életedben, aki erőt és öltetet ad az íráshoz?</span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Igen, a barátom. Bár ő inkább erőt ad, mint ötletet.
Na meg persze az olvasóim, ők adják a legnagyobb erőt és inspirációt a
folytatásra.</span> </span></span></b></span><br />
<br />
<b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null"> 7. </span></span><span class="null">Mi az a 3 szó, ami szerinted legjobban jellemzi a blogot, és mért pont ezek?</span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null">Természetfelettiség, kiszámíthatatlanság és emberi
kapcsolatok. Az első szerintem eléggé egyértelmű, szeretem a misztikus
elemeket. főleg ha azt a saját elképzeléseim szerint gyúrom össze.
Igyekeztem olyan témát megfogni, ami még kevésbé felkapott, mint a
vámpírok vagy a vérfarkasok. Mivel valahogy a legtöbb filmet és könyvet
hamar átlátom, ezért szeretek egy kicsit játszani a rejtélyes dolgokkal,
a meghökkentő titkokkal, amitől kevésbé lesz annyira kiszámítható az
esemény. Az utolsó pedig eléggé átfogó fogalom, mivel a történet nem
csak a romantikával foglalkozik vagy a barátsággal, hanem olyan emberi
értékekkel, mint például a bizalom megléte vagy elvesztése.</span></span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">8. </span></span></b></span><b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null"><span class="null">A blogodban lejátszódó történetben van olyan esemény, aminek van egy kis köze az életedhez, vagy semmi kapocs nincs?</span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Igen van. A történet eleje, még a realisztikus
világban játszódik, azaz a gimiben. A saját tapasztalataim tették
lehetővé, hogy valósághűre formázzak egy-egy szituációt. A karakterek
többsége is létező személyiségek, de nem lehet kimondottan ráhúzni
valakire egy adott személy stílusát. A környezetemben lévő emberek
jellemzői közt válogattam és keltettem életre őket.</span> </span></span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">9. </span></span></b></span><b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Hogyan született meg a blog történetének ötlete anno?</span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Pontosan hat éve kezdődött. Kerestem valami olyan
könyvet, ami magával ragad és megfog. Persze sikertelenül, így
elhatároztam, hogy akkor írok egyet a magam szórakoztatására. Egy
rövidke krimi novellának indult egy kis romantikával fűszerezve. Aztán
valahogy elkezdett önállósodni a történet, egyre több és meghökkentőbb
ötlet jutott az eszembe és onnantól kezdve tudtam, hogy el kell
kanyarintanom a szálakat a misztikum felé. Nem volt megállás. Biztosan
jól ismerik egyesek azt az érzést, amikor már nem ő irányítja a
történetet, hanem a szereplők maguk.</span> </span></span></b></span><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">10. </span></span></b></span><b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Hogyan működik nállad egy új rész megszületése? Több napos, vagy pár órás meló?</span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Az elején pár óra alatt megírtam egy fejezetet, de
azok a részek elég kezdetlegesek voltak. Azóta már vagy háromszor
átírtam, mire számomra elfogadható minőségűre sikerült formázni. Most
már kicsit tapasztaltabbnak érzem magam, és úgy mond sokkal
megfontoltabban írok. Ezért van, hogy napokig, hetekig is elhúzódik,
mire megszületik a fejezet. Bár leginkább időhiány miatt tart sokáig egy
rész megírása. Ha viszont megszáll az ihlet, elég pár óra.</span> </span></span></b></span><br />
<br />
<b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null">+1. </span></span></span></b><b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Az olvasók számíthatnak harmadik évad</span>ra?</span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #3d85c6;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">Őszintén, még nincs konkrétan tervbe vésve, de úgy
érzem, hogy kelleni fog még egy évad, hogy a történet teljes és kerek
legyen. Inkább úgy fogalmazok, hogy szeretném ha lenne.</span> </span></span></b></span><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">Köszönöm szépen Barbarának, hogy megcsinálhattam vele ezt. Őszintén örülök, hogy a blogodra akadtam, mert nagyon megtetszett!</span></span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null">Sok sikert a továbbiakban!</span></span></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null">Xoxo, Dodó </span> </span></span></b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-27998561283378098302014-08-25T13:30:00.003-07:002014-08-25T13:30:49.360-07:00*1. Interjú*<div style="text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;"><b>Megérkezett első interjúm a <a href="http://www.justinbieberesazujelet.blogspot.hu/" target="_blank">Justin és "csak" egy lány...</a> szerzőjével, Dorkaa Mayerrel.</b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #3d85c6;"><b>Sötétkékkel az én kérdéseimet,olvashatjátok! Ez első 5 kérdés alapkérdés, amit minden interjúra jelentkezőtől megkérdezek majd, a további pedig legyen meglepetés...</b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<span style="color: #0b5394;"><b>1. </b><b><span class="null">Hogy jött az, hogy blogolni fogsz? Csak rátaláltál a
Bloggerre és gondoltad "Miért ne?" vagy pedig már előtte is
tevékenykedtél ebben a "szakmában"</span></b></span></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b><span style="color: #3d85c6;"><span class="null"> </span></span><span class="null">Igazából az egész ötlet egy látogatás során íródott
meg a fejemben. Édesapám orvos, gyakran járok a rendelőjébe, és
sikerült, pont a pszichiátria várótermébe leülnöm, ahol találkoztam egy
apátiás lánnyal. A fejemben azon nyomban kattogtak az ötletek. Tőle
kaptam ezt a tervet. Írni mindig is nagyon szerettem, de aznap
határoztam el, hogy valami maradandót is alkotok.<span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"></span></span></b></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<b><span style="color: #3d85c6;"><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span class="null">2. Hány blogod volt eddig? Tervezel új történeteket a jövőben is?</span> </span></span> </span></b></div>
<br />
<b><span class="null">Eddig egy, ami szintén "fanfiction"- nek mondható, de
én inkább tovább gondolok egy történetet, nem egy szereplőhöz kötöm.
Nagyobb szabásút is, igen. Természetesen blogolni is szeretnék a
"meglepetésem" mellett:)</span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null">3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy tervezed, hogy ezzel fogsz foglalkozni a jövőben?</span></span> </span></b><br />
<br />
<b><span class="null">Az írás engem teljesen kikapcsol. Van aki,
filmnézéssel, alvással lazít, engem ez pihentet. Egy hosszú nap után,
szeretek leülni, és a saját, kis komfort zónámban élni, ahol én vagyok a
főnök. Tervezni nem tervezem, de ki tudja mit hoz a sors. Ha valaki ki
akar adni magából egy a fejében létező történetet, leírja, és vagy
kiadja vagy nem. Én is így vagyok ezzel.</span></b><br />
<br />
<b><span style="color: #0b5394;"><span class="null">4. </span><span class="null">Van írás közbeni rituáléd? Hallgatsz zenét, vagy bekapcsolsz egy filmet a háttérben, stb?</span></span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">Erre a válaszom az, hogy mikor hogy. Van, hogy zenét
hallgatok közben, de sokszor a zene, amit hallgatok, elterel az újabb
rész témájától, történetétől. Ezért néha halálos csendben írok, olykor
meg övölt valami a fülesemben.</span> </span></b><br />
<br />
<b><span style="color: #0b5394;"><span class="null">5. Mi szerinted legfontosabb egy írónak, hogy tényleg szeressék az emberek, és vegyék a műveit?</span></span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">Az íróknak azt ajánlom, hogy saját magukból
merítsenek. Egy másik történetből lehet meríteni, de mindig azt szűrjük
le, ami mond nekünk valamit. Általában ezekből lesznek az új ötletek,
történetek. Szerintem egy írónak elsősorban arra kell figyelnie, hogy
milyen korosztálynak írja, s milyen témában. Egy krimiben abszurdként
hatna, ha gyerekes történet lenne. Visszatérve. Az én elgondolásom
alapján, egy írónak először saját magával kell tisztáznia a dolgokat. Az
megint más dolog, hogy kik veszik meg. Meg kell célozni egy
olvasóközönséget. Hogy kik veszik meg? Egy írónak azt ajánlom, hogy
merítsen a saját elméjéből, és ki fog derülni, hogy az az egyedi, új
cselekmény, amit virtuális tintával, avagy egy könyvben ír meg.. Kinek,
hogyan tetszik!:)</span></span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null">6. Mivel már említetted, hogy hogyan született meg a
történet, most arra lennnék kíváncsi, hogy pontosan mennyi ideig tartott
még teljesen ki lett találva? Voltak olyan dolgok a műben, amit a
későbbiek során eszeltél ki és nem a nyitásnál?</span></span></span></span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Ha, jól emlékszem, talán két napig vacilláltam azon,
hogy bele merjem-e tenni Justint, vagy elmegy-e ez, egy önálló
történetnek. Végül arra jutottam, hogy még jobban bonyolítom a
helyzetet, hogy egy sztár mellett kell megállnia. Rengeteg olyan apró
részlet van, amit talán az olvasók nem vesznek észre, de rejtett
tartalom van a sorok között. A "Történet Kalauz-t", azért hoztam létre,
mert egy nagyon kedves lány írt, aki agydaganattal küzdött, és a blogom
egyik fő olvasója volt, hogy kemoterápiát kezdenek el nála alkalmazni,
és többre lenne kíváncsi a részletekről. Miatta jutottak eszembe olyan
érdekességek, amik esetleg érdekelnének másokat is.<span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"></span></span> </span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null">7. </span></span></span></b></span><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null">Mért pont ők lettek a szereplők? Mi vitt rá, hogy épp Justin Bieber legyen a blogod sztárja?</span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Justin-t én a kezdetek óta követem, és valahogy mindig
motoszkált bennem a gondolat, - amikor még nem volt ennyi blog róla-,
hogy írjak róla egy történetet, amilyennek én látom őt. A szereplőim
között sok-sok sztár is található, de Deborah ötlete- neve is a klinikán
lévő lánytól származik. Deb nagyon sok mindent szeretne az emberekkel a
történet elején megosztani, de erre a betegségre jellemző, hogy a
betegnek "törlődik" az agyából a kényszer, hogy megossza a társaival
azokat a gondolatokat, amiket nekik címez. Debet egy átlagos, mégis
különleges lányként akartam kiötölni.</span> </span></span></span></span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">8. </span></span></span></span></b><b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Gondoltad volna, hogy ekkora közönsége lesz az írásodnak?</span> </span></span></span></span></b></span><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null"><span class="null">Nem, Soha nem gondoltam volna. Igazság szerint, volt
egy Alkonyatos blogom, amit nagyon sokáig, csak World-ben írtam, mert
féltem a kritikáktól. Viszont. Nagyon maximalistának gondolom magamat,
ezért "egye fene" módon megcsináltam a blogot, és legnagyobb
meglepetésemre, szerették az emberek. A Justinos blognál sokkal másabb
volt minden, tucatjával jöttek a rajongói leveleim, különböző beteg
gyerekektől is.</span> </span> </span></span></span></b><br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"> </span> </span></span></b><br />
<b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span style="color: black;"><span class="null"> <span style="color: #0b5394;">9. </span></span></span></span></span></b><b><span style="color: #0b5394;"><span class="null"><span style="color: black;"><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null">Volt olyan blogbéli esemény ami veled is megtörtént vagy álmodtad valamikor?</span></span></span></span></span></span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"><span class="null"> </span></span></span></b><span class="null"><b>A legtöbb történést, amit megírok a blogban,
megálmodom. A viccesebb részek általában zsigerből jönnek vagy
tapasztalatok alapján. Vannak részletek, ahol Deb úgy viselkedik, ahogy
én tenném, de vannak olyanok is, ahol homlokegyenest mást csinál, mint
én tenném.</b></span><br />
<br />
<b><span style="color: #0b5394;"><span class="null">10. </span><span class="null">Valaki a családodból vagy a baráti körödből olvassa a blogod? Mit szólnak hozzá?</span></span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null">A legtöbb barátom olvassa, és mindig kérem őket, hogy
kemény kritikával illessenek, hogy még jobban megtudjam csinálni, ha
valami rossz. Édesapám négy-öt részt elolvasott, és mindig a
"meglepetés" kiadására biztat, mert szerinte nagyon humorosan és
érdekesen írok. Viszont, én valaki olyannak várom a bírálatát, aki ért
hozzá. Azonban, sokra értékelem, hogy így gondolja. A barátaimtól is
csak biztatást kapok, ami felettébb jó érzés, főképp, hogy a legtöbben
nem kedvelik Justint.</span> </span></b><br />
<br />
<span style="color: #0b5394;"><b><span class="null">+1. </span></b></span><b><span class="null"><span style="color: #0b5394;"><span class="null"> Azok a beteg gyerekek, akik olvassák az írásaidat
pozitív visszajelzésekkel illetnek és nem bántódnak meg a miatt, hogy az
ő életüket megnehezítő dolgoról szól a történeted?</span></span> </span></b><br />
<br />
<b><span class="null"><span class="null"> Én úgy gondolom, hogy ezzel adok nekik egy kis
támpontot, mivel a történetek szerintem, ha szomorúak, akkor is boldog
végezettel zárulnak. Én ezzel a kis történettel önbizalmat és erőt
akarok nekik adni, hogy merjék megtenni. Szólaljanak meg!:) Nekünk csak
egy szó, vagy egy toldalék, ha kinyögnek valamit, de ők mindezek után
újra képesek a kommunikációra.</span></span></b><br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="background-color: white;"><b><span class="null"><span class="null">Köszönöm szépen, hogy készíthettem rólad e kis interjút, és figyelemmel kísérem majd a blogod életét is! </span></span></b></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="background-color: white;"><b><span class="null"><span class="null">További szép estét!</span></span></b></span></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="color: #0b5394;"><span style="background-color: white;"><b><span class="null"><span class="null">Xoxo, Dodó </span> </span></b></span></span><span class="null"><b> </b><span class="emoticon emoticon_smile" title=":)"></span></span></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-14376497519126510782014-07-24T06:55:00.003-07:002014-07-24T06:55:24.551-07:00*44. Kritika*<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiavKBxB4FyGgab-FDAfK5W3TCnRF2oZEBQ4e-TwJ133GGrmHHOsRq5ggSIodxaz7C2-vdawfRL4DBN-wyo1IAhyt4KGDWEV_koW8a9imiPwrHFObGE9Y3umUillpC9XMFMVIxBEdPTUR3B/s1600/A+V%25C3%25A9r+k%25C3%25B6telez+-+Fejl%25C3%25A9c.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiavKBxB4FyGgab-FDAfK5W3TCnRF2oZEBQ4e-TwJ133GGrmHHOsRq5ggSIodxaz7C2-vdawfRL4DBN-wyo1IAhyt4KGDWEV_koW8a9imiPwrHFObGE9Y3umUillpC9XMFMVIxBEdPTUR3B/s1600/A+V%25C3%25A9r+k%25C3%25B6telez+-+Fejl%25C3%25A9c.png" height="137" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><a href="http://ver-kotelez.blogspot.hu/" target="_blank">A vér kötelez</a></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet</b>: A fejlécen a cím nagy része nehezen kivehető a fekete betű miatt. A bal oldalánál túl sok az "ember", míg a jobbon inkább csak tárgyak vannak.</div>
<div style="text-align: center;">
A háttérnek egy vörös vagy szürke előnyösebb lett volna.</div>
<div style="text-align: center;">
Az oldalmoduloknál a cím nem tudom mért olyan nagy, de ez csak ront az összhangon. Túl sok a fekete mindenhol ami okból oldalt a címeket előnyösebb vörössel írni, mert olyan sötét az oldal, hogy rossz kedvem lesz.</div>
<div style="text-align: center;">
A bejegyzések alatt a vöröses sáv rosszul néz ki, és rossz is: alig olvasható a szöveg.</div>
<div style="text-align: center;">
A <i>Karakterek</i> és a többi oldalra kattintva igencsak összehúztam a szemöldököm az angol szöveg láttán. Tudok angolul, ezért nem is értettem, de mi van azokkal az olvasókkal, akik nem? Egy magyarra fordítást odabiggyesztettem volna!<br /> Tulajdonképpen nincs semmi bajom a feketével, de a blog csöpög tőle. Láttam alul a képet, mi szerint: " Harc az eredetiségért!". Ehhez csak annyi hozzáfűznivalóm lenne, hogy egy blog nem attól lesz egyedi, hogy egy bizonyos szín minden milliméteren ott van!</div>
<div style="text-align: center;">
10/7</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom</b>: A <i>Prológus </i>jól megírásának köszönhetően nagyon érdekes volt és tetszett. Továbbolvastam és mindegyik annyira eseménydús volt, hogy csak faltam a sorokat.</div>
<div style="text-align: center;">
Bár a neveknél volt eleinte egy kis kavarodás, de ahogy haladtam a részekel, annál jobban tisztult ki a kép a fejemben.</div>
<div style="text-align: center;">
10/9</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: Ritkán látok olyan embereket, akik tudnak írni és megosztják ezt a néppel. Itt határozottam ezt tapasztaltam!</div>
<div style="text-align: center;">
Élvezet volt olvasni minden helyesírási hiba, és bakik nélkül.</div>
<div style="text-align: center;">
Ki van minden tökéletesen fejtve; és értelmetlen mondatot sem találtam sehol, szerencsére!</div>
<div style="text-align: center;">
10/10</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/26</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok siker a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Xoxo, Dodó</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-39693790849702538982014-07-22T02:26:00.001-07:002014-07-22T02:26:30.439-07:00*43. Kritika*<div style="text-align: center;">
<img alt="New destiny with music" height="105" id="Header1_headerimg" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEitYu3kzZ8syq-acFKBXgN4EPnz6PDcu79p3PumVID264t7tJvTAAWB9NkleUKfo4n6JOkqXl8WfHQBVd-a0Qyu5opBq1Pn9rf5qgGRUNgIQ4812KbbN-2T9U4b3wMRZE4D7K-Mmd9ioW8/s200/fejlec_www.kepfeltoltes.hu_.png" style="display: block;" width="200" /><a href="http://newdestinywithmusic.blogspot.hu/" target="_blank">New destiny with music</a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet</b>: A fejlécben a lány képein és az Eiffel Tornyon kívül nem sok mindent lehet látni! Próbálkoztam valami értelmeset kivenni belőle, de nem sikerült. Dobott volna a fejléc minőségén ha a lány CSAK fekete ruhába lett volna, és nem össze-vissza.</div>
<div style="text-align: center;">
Az oldalmoduloknál a címek mikor-milyen nyelvüek, és ez elég sokat ront az össszképen! Ráadásul az oldalmodulok hiányosak, sok fontos dolog nem került bele, például a chat ablak.</div>
<div style="text-align: center;">
Az oldal unalmas a sok rózsaszíntől, előnyösebb lenne egy kis szürke! A bejegyzések alján a <i>Véleményeknél</i> felesleges az <i>Imádom</i> rublika, ha ott van a <i>Tetszik; Nem tetszik</i>!</div>
<div style="text-align: center;">
10/6</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom</b>: Egy szóval lehet az egész történetet jellemezni: összecsapott.</div>
<div style="text-align: center;">
Az első pár résznél maga volt az unalom, ezzel szemben az utolsó háromban annyi minden történt, hogy követni sem lehetett a történteket.</div>
<div style="text-align: center;">
A <i>Prológust</i> nem lehet annak nevezni, de annál inkább <i>Bemutatkozásnak</i>! </div>
<div style="text-align: center;">
Az egész blog csak lóg a levegőben - se füle, se farka. Ha az egész arról szólt volna, hogy bekerül a tánciskolába, akkor azzal nem kellett volna ennyi időt várni; így viszont úgy tűnik ez egy mentőöv lett volna, ami talán ki tudja húzni a blogot a csődből...</div>
<div style="text-align: center;">
Rengeteg történethez nem illó dolog volt benne, ami inkább összezavarta az olvasót, mint érdekelte volna. Célzok itt a bátyja barátnőjére: egyszer jóba van a lánnyal, máskor meg egy apróság miatt majdnem neki megy. </div>
<div style="text-align: center;">
Hazugságokkal próbáltad érdekessé tenni, de ez nem tett semmi jót a blognak.</div>
<div style="text-align: center;">
10/5</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: A helyesírással néhány helyen probléma volt, csak úgy, mint az írásjelek használatával: berarktál a mondat közepére egy vesszőt, aminek az égvilágon semmi keresnivalója nem volt ott...</div>
<div style="text-align: center;">
Ismét az összecsapottság kerül felszínre a részek kifejtésénél. Halvány nyomait láttam, hogy ki akartad fejteni a dolgokat, de nem ment valami zökkenőmentesen. Lógtak a mondatok a szövegben, pedig nem is volt köze a történethez!</div>
<div style="text-align: center;">
10/6</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/17</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Xoxo, Dodó</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-82465314777942707572014-07-21T11:47:00.001-07:002014-07-21T11:47:18.885-07:00*42. Kritika*<div style="text-align: center;">
<img alt="You need learning " src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiisK-0IZr_VQZonhqjLRYdSNh8HkeR7pSdFDQIaQxvzRjOCwsuWM9rvdpwxsGVtVntbb0SR6sFAbyWYfdJqWjRVyfwW8qFiNL8pVwaoM9ci1OvC6NgFDGf2tCQQC9sfcp7Dtl0yDJAC-TQ/s200/youneedlearningshe.png" height="111" id="Header1_headerimg" style="display: block;" width="200" /><a href="http://school-girlss.blogspot.hu/" target="_blank">You need learning</a></div>
<div style="text-align: center;">
<b> </b><span style="color: #0000ee;"><span style="color: black;"><b>Kinézet</b></span>:</span> A blog igazi nyárias, csajos oldal. A háttér és a fejléc összhangban vannak egymással.</div>
<div style="text-align: center;">
Apropó fejléc! Nyári virágok; óra, amely akár délután kettőt mutat, mikor az iskolaundorral küszködő diákok felkelnek.</div>
<div style="text-align: center;">
Minden szükséges oldalmodul jelen van. Bár azok címének nagyságát egy minimálissal megnagyobbítanám, vagy egy másik szín segítségével kiemelném.</div>
<div style="text-align: center;">
A "Fel" ikon jó ötlet volt, és nagyon praktikus, hisz úgy látom elég sok és sűrűek a bejegyzések, és jól jön az embernek, ha nem akarja elunni az életét, miközben felfele görget.<br />
10/9<br />
<b>Történet</b>: Kezdjük a ruha összeállításokkal! Ötletesek, ízlésesek, de a mellette lévő kis megjegyzéseknél van olyan dolog, aminek semmi keresnivalója ott. ( Például: Kit érdekel, hogy átlátszó-e vagy nem. Nem eladod, hanem csak mutatsz egy szettet, ami jól illik egymáshoz...)<br />
Hasznos dolgok is felkerültek a blogra, amik sokban segíthetik az embert ha ellátogat Londonba....<br />
Tanácsokat is osztogattok, és elnézve elég jókat, amiért le a kalappal, hogy nem csak úgy össze-vissza írtok!<br />
Talán ez a legsokszínűbb blog, amit életemben láttam. Minden bejegyzés rendkívül érdekes, és nem az a "tömeg mondanivaló".<br />
10/10<br />
<b>Írói képesség</b>: Már az első pillanattól tudtam, hogy ez nem holmi selejt blog lesz, mert igényes az biztos. A kinézet megfogott, az írások megtartottak!<br />
Mind az öten jól írtok, kifejtitek azt ami fontos és olyan témákban vegyültök el, ami az olvasókat érdekli.Helyesírási hibát nem is találtam, néha egy vessző elveszet, de nem nagy baki.<br />
10/9<br />
<b>30/28</b><br />
<b>Gratulálok!</b><br />
<b>Sok sikert a továbbiakban, Lányok!</b><br />
<b>Xoxo, Dodó</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-46830597367338428312014-07-19T06:52:00.002-07:002014-07-19T06:52:18.081-07:00*41. Kritika*<div style="text-align: center;">
<img alt="A Bleeding World // Egy vérző Világ" height="112" id="Header1_headerimg" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjEgp6ME6qW137JkgvG4CIeo4-8H3bGmlLhtXxKobx-3BnIvKWrgXclLZ6-JXm_PrwT2g5G05jzJMUY5AfzFsAFvUOSTSQtjedR4oH_icygoVZ57_znmbRu5MMMkvP3EB9YSKE4y5wWPmGx/s200/adsafdfastisd.gif" style="display: block;" width="200" /><a href="http://bldngwrld.blogspot.hu/" target="_blank">A Bleeding World // Egy Vérző Világ</a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet:</b> A fejléc nagyon ízléses, de a farkas gif nem kellene oda, mert elég érdekes, hogy a kép - mondhatni - közepén "ugat". A fejlécen a fehér betűs szöveget alig lehet kiolvasni a szín és a betűtípus miatt. A blog bal részén az <i>Oldalak</i> modul egy ötletes elrendezését és megjelenítését láthatjuk. Ez a megoldás, ami nálad van rendkívül ötletes, hisz akármerre görgetjük az oldalt, mindig ott van - jön velünk. A <i>Trailer</i> menüt kivenném onnan és a videót oldalra a többi modulhoz raknám, hogy ne kelljen egyből a YouTube-ra menni, hanem a blogon is lehessen kicsibe nézni.</div>
<div style="text-align: center;">
A fekete, fehér, szürke és a vörös színnel vegyítve nagyon jól néz ki együtt.</div>
<div style="text-align: center;">
A mozgó szöveges effekt nagyon akadozik, és nem is sok értelme van. </div>
<div style="text-align: center;">
Az egér ikonnal nem tudtam megbarátkozni, folyton szórakozott velem, sosem csinálta azt amit szerettem volna.</div>
<div style="text-align: center;">
Bezavart, hogy a <i>Főoldalon</i> olyan aprók a részek és nem adja ki a teljes fejezetet, csak a kis megjegyzést, amit írtál és egy képet. </div>
<div style="text-align: center;">
A bejegyzések végén a kis nyilak nagyon praktikusak, mert a következőhöz tudunk ugrani egy katt alatt.</div>
<div style="text-align: center;">
10/8</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom:</b> A prológusnak én inkább Dante családjának halálát írtam volna le, hogy az olvasó jobban beleélhesse magát.</div>
<div style="text-align: center;">
Az első részt érdekesnek tartottam, de a folytatásban szerintem kicsit el voltak kapkodva a dolgok, izgalmasabb lett volna, ha a vége felé jön rá a lány, hogy egy farkas a srác. </div>
<div style="text-align: center;">
Szintén sietség volt, hogy a srác egyik pillanatról a másikra - és még nem is az elején - szerelmes lesz a lányba, majd semmi beszélgetés arról, hogy ki, mit gondol a másikról, lefeküdnek egymással... Dühítő volt az is, hogy MÁR a harmadik végénél azt mondta, hogy <i>"Szeretlek"</i>...</div>
<div style="text-align: center;">
<b>10/6</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: A fogalmazás majdnem tökéletes, de vannak néhány helyen elég értelmetlen és lehetetlen dolgokat találtam, célzok itt az első részben található érdekes mondatra, mely szerint " <i>a bal szemed csücskéből azt látod (...); a jobb sarkából pedig azt (...) </i>"- nos, ha az illető nem kancsi vagy nem szenved semmi már szem betegségben, akkor nem sok valóságot lehet találni ebben a mondatban...</div>
<div style="text-align: center;">
Néhol szembetűnő, hogy a mondatvégi írásjel után nem teszel szóközt, hanem kezded a mondatot. Ezt csak egy-két helyen vettem észre, szóval gondolom ez a véletlen műve volt, de máskor jobban figyelj rá! Sok befejezetlen mondat is van, a sok ponttól (.) már kezdett fájni a fejem... A részek elég rövidek ahhoz, hogy izgalmas legyen, és ne csak egy folytatásnak tituláljuk...</div>
<div style="text-align: center;">
10/6</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/20</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Xoxo, Dodó</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-32441971171082666062014-06-18T08:50:00.001-07:002014-06-18T08:50:19.663-07:00*40. Kritika*<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvLqFPmTVwLjDjUdq-kGoJXiraRbaNp3YrIGTaCRqMIHHfBLisUZlGeHTvbPYpFO8gJyEGt3IeJy9Ww_8fw8lZufD8loqv7gryjhUdCYtSs_t6Zys61sU5EOuUJvkNz0_0YArngkdlg3rQ/s1600/unnamed.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjvLqFPmTVwLjDjUdq-kGoJXiraRbaNp3YrIGTaCRqMIHHfBLisUZlGeHTvbPYpFO8gJyEGt3IeJy9Ww_8fw8lZufD8loqv7gryjhUdCYtSs_t6Zys61sU5EOuUJvkNz0_0YArngkdlg3rQ/s1600/unnamed.png" height="160" width="320" /></a></div>
<a href="http://oregonss.blogspot.hu/" target="_blank">Oregon</a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet</b>: Az első dolog ami eszembe jutott: Ez nagyon sötét! A háttér és a fejléc jó színűek, de a bejegyzések hátterének én egy kicsivel világosabbat választanék, mert ez így rettentően bántja az ember szemét...</div>
<div style="text-align: center;">
A közvéleménykutatást feleslegesnek, és haszontalannak találom, mert egyáltalán nem működik. Lehet, hogy jó pár szavazatot kaptál már, de mindenhol az eredmény 0. Ha pedig mutat is valamit, pár óra múlva teljesen más lesz az eredmény; tehát ez az egész modul nem is működik. Szerintem inkább kérdezd meg (ha van) Facebook csoportodban, vagy itt chatben a blogon. Különösen tetszik, hogy mikor ráviszem a fejlécre az egeret, kivilágosodik; valamint ha jobb gombbal rákattintok kiírja:" Kérlek ne lopj, mert utólér az Oregon átka!" Ezt nagyon ötletesnek találtam! Oldalt, ahol van egy szöveg modul, melyben a blog kezdetét meg ilyeneket írtad, annál változtasd meg a betűtipust, mert rendkívül zavaró!</div>
<div style="text-align: center;">
10/8</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom</b>: Az ismertető rendkívül érdekes volt, de ha a barlan belső kinézetét jobban jellemezted volna, az olvasó sokkal jobban beletudta volna élni magát. A történet magában jó, tetszik, csak kicsit összevoltam kavarodva, hogy megint előzmény meg ilyenek, de kiigazodtam! Egy dolog biztos: nem átlagos a sztori, szóval igyekezz minél több érdekességet belevinni!</div>
<div style="text-align: center;">
10/8</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: Szóismétlések találhatóak benn, de csak néhol. Első rész első mondatában felakadtam: <i>A Peter Johnos középiskola 9-10-dik tanulói kirándulni készülnek, Nelson városba. </i>Nem 9-10.-es? A részeket fejtsdki egy kicsit jobban, ami nem csak a hosszúságát növelné történet szempontjából, hanem sokkal érdekesebb lenne; jó persze ez egy kis plusz idő, de hidd el megéri!</div>
<div style="text-align: center;">
10/7</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/23</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a tobábbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Xoxo, Dodó</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-44945158608601047222014-06-09T04:29:00.003-07:002014-06-09T04:29:22.174-07:00*39. Kritika*<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiuSJ03iyCGnz5xapE6-GIwmXDXLcIcPVVmpZhT6p_eYRiUNA7p7U8MZ0iUm7x_hEkUFltCW2k8_x_qpn2CsgoYcuds6PpjnK63FJB1Hga_qeWaVRDQWjuLmrA2GNAgFoyMpoEggjWbn0/s1600/34.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img alt="Infinite..~" border="0" height="80" id="Header1_headerimg" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiiuSJ03iyCGnz5xapE6-GIwmXDXLcIcPVVmpZhT6p_eYRiUNA7p7U8MZ0iUm7x_hEkUFltCW2k8_x_qpn2CsgoYcuds6PpjnK63FJB1Hga_qeWaVRDQWjuLmrA2GNAgFoyMpoEggjWbn0/s200/34.gif" style="display: block;" width="200" /></a><b><a href="http://infinitelove1dfanfic.blogspot.hu/" target="_blank">Infinite..~</a></b></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet</b>: A fejléc tulajdonképpen jó, de a közepén lévő fehér csík helyett lehetett volna valami más színt belarakni, szűrkét, vagy egyebet. A fejléc szürkés virágos, a háttér pedig rózsaszín virágos. Mindehol csak virág. A háttér lehetett volna egy egyszerű, letisztult szín, nem kell tovább csicsázni! Az Oldalak menüpontben a beűk nagyon halványak, érdemesebb lenne sötétebbre váltani. Elég lett volna a blogban egy fősáv és mellé egy kicsi, nem kettő apró, amire alig fér ki valami!</div>
<div style="text-align: center;">
10/7</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom</b>: A történet egész "jól" indult. Az első négy rész után őszintén megmondom kezdtem unni magam. Találkozott Harry-vel, ölelgette és elbőgte magát.</div>
<div style="text-align: center;">
Gondoltam továbbolvasom, nézzük mi lesz belőle... Kár volt! Nemcsak, hogy unatkoztam, hanem párszor fel is nevettem, és nem azért mert vicces volt! Néhány dolognak semmi keresnivalója nincs a történetben; olyanokat írtál bele, ami röhejes volt.</div>
<div style="text-align: center;">
10/5</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: A részek rettentő rövidek, és a legtöbben semmi nem történik. Nem mindent írsz le részletesen, csak amihez kedved van. A részeket egy csattanóval zárod le ( már ahol), és a folytatását már teljesen más gondolatmenettel kezded. Sokszor azt sem tudtam, hogy mi van, mert egy kis részt "elfejetettél" leírni. Ezeken kívül jól írsz!</div>
<div style="text-align: center;">
10/6</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/11</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Xoxo, Dodó</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-80856312544560420682014-06-09T03:51:00.003-07:002014-06-09T03:51:42.976-07:00Nem haltam meg!Hola!<br />
Huhh, de régen írtam már nektek!<br />
A hosszú kihagyásnak meglett az eredménye, és kipihenten tértem vissza. Na már most kritikát lehet kérni chaten, komiban és e-mailben is( dorkakallai98@gmail.com)<br />
Folyamatosan hozom a kritikákat, és nem fogok eltűnni!<br />
Sziasztok!Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-29571378122697491202013-10-22T10:14:00.000-07:002013-10-22T10:14:03.214-07:00*38. Kritika*<a href="http://theeiffelromance.blogspot.hu/" target="_blank">The Eiffel Romance</a><br />
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet:</b> Én raknék a helyedbe egy fejlécet a blogra, mert az nagyon hiányzik róla! A háttér nagyon tetszik, a bélyeg mintákkal! Feltétlenül rakj ki egy chat-falat, mert így lehetetlen üzenni! Az oldal modulok eléggé hiányosak, így ezek helyét kikellene tölteni!</div>
<div style="text-align: center;">
10/7</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom:</b> A szereplők bemutatása közepes minőségű volt, és mikor megláttam az utolsó képen a lányt, azt hittem elbőgöm magam! ( Minden blogban ez a csajszi van, és elég idegesítő, miután kb. 50 ilyen blogot elolvastál!!) A történet egy kicsit unalmasnak tűnt: Elmentek egy nyaralásra, minden szuper, nem akarnak pasikat, és peckükre jönnek. Sokkal nagyobb történet lehetett volna belőle, ha mondjuk, kiderül, hogy a hotelben valami baj van, és nincs hol aludniuk, vagy épp lezuhan a repülő!</div>
<div style="text-align: center;">
10/6</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: Már az első részben is észrevettem, és annyira idegesített, hogy muszáj leírnom: Nem rövidítünk és nem írunk szlengeket! Szerintem, azt, hogy 8kor, kitudod írni betűvel is és nem kell leegyszerűsíteni! Figyelj arra, hogy a valóság és a történeted között ne legyen különbség; Franciaország és Magyarország közötti utat autóval meglehet tenni egy-másfél nap alatt, és nem kell hozzá egy fél hét!</div>
<div style="text-align: center;">
A sokadik probléma, hogy a blogban vannak olyan sorok, amik elmennének egy napló bejegyzésnek, de sehogy sem illik bele a kerek történetbe!</div>
<div style="text-align: center;">
A szavakat pontosan írd le, és ne hosszabbíts meg semmit, mert valami irtó "szííííínes" volt!! Rendkívül sok tőmondat-és szó ismétlés van!</div>
<div style="text-align: center;">
10/4</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/17</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok! </b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a bloghoz a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Xoxo, Dorka</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-50311640367707037502013-09-21T05:23:00.000-07:002013-09-21T05:23:04.575-07:00*37. Kritika*<div style="text-align: center;">
<img alt="Stay Strong" height="93" id="Header1_headerimg" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh0XvhAgYGDMWmhBigAhH-8zcUlYQ9Pe7moaBn_2XQ0JJ-UoDevelZkR-Pv9NfCiqXS5hjaN2Wwavt8FLxSfoDEmcFXzcJFGZKPqG5qbOUEluCbn-iARDiXYj8Zt_3ggxkXmBVkDqXtwmiO/s200/fejl%25C3%25A9c.png" style="display: block;" width="200" /><a href="http://staystrong-summerb.blogspot.hu/" target="_blank">Stay Strong</a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet</b>: A fejlécben szereplő lány, nagyon nem illik a képbe. Sem az arca se semmi. Ő helyette valami kedvesebb arckifejezésű lányt kerestem volna. A háromszögnek sem látom sok értelmét a képen.</div>
<div style="text-align: center;">
A fejléc olyan, mintha két részre lenne osztva. A lánynak ajobb oldalán sötét dolgok találhatóak, a balján, meg szinte alig látni valamit, mert annyira világos...</div>
<div style="text-align: center;">
A blog kinézetével nincs több probléma, de talán választhattál volna egy kicsit sötétebbet is!</div>
<div style="text-align: center;">
10/6</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom</b>: Az Prológusban sok tőmondtat található. ezeket próbáld meg összevonni, vagy több gondolatot belevinni! Zavart, hogy az egyik sorban azt írtad, hogy magányos, egyedül van, egy sorral lentebb, meg idézem: Legalább már nem vagyok olyan magányos. Ez elhamarkodottban tűnt. Mindegy lett volna már, ha az első két sort kihagyod...</div>
<div style="text-align: center;">
Az, hogy szegény lány semmire sem emlékszik, kicsit hihetetlen. Valahogy csak kell lennie egy apró emlékkockának, amitől eszébe juthat valami! </div>
<div style="text-align: center;">
A két hét kórházbani létet, két mondatban kifejtetted, de az, hogy az anyja egy kedves nő, nos igen a második részben egyártalán nem volt az! </div>
<div style="text-align: center;">
Tulajdonképpen tetszik eddig a történet, csak olyan fura, annyira sietsz előre a történettel, hogy az valami hihetetlen! Nem értettem, hogy ha milliónyi barátja van, akkor mért nem keresték "Miamiban" vagy nem furcsálták, hogy nem hallanak egy évig a barátjukról!</div>
<div style="text-align: center;">
10/8</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: Ne rohanj a történettel, mindent írj le részletesen, mert ezek tesznek kerekké egy művet!</div>
<div style="text-align: center;">
10/9</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/23</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>-Dorka</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-82230922532995442322013-09-09T11:48:00.004-07:002013-09-09T11:48:59.541-07:00HétvégeSziasztok!<br />
A hétvégén igyekszem felrakni minimum három kritikát, de nem igérek semmit!<br />
Xoxo, DorkaDodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-72811738236857439272013-08-31T07:51:00.002-07:002013-08-31T07:51:48.175-07:00Eredmény<div style="text-align: center;">
<i><b>Sziasztok!</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Itt az ideji utolsó eredményhirdetés.</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Elsőnek véleményt adok a novellákról, és utánnatkinthetőek meg a helyezések. Kérek mindenkit, hogy olvassa el figyelmesen a vélemyényt!</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Nehéz dolgom volt, mert 4 novella került elbírálásra, és csak 3 lehetett dobogós! Terszészetesen az az ember, aki nem kapott semmijen helyezést, az is fantasztikusat alkottt, és köszönjük neki.</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><b>Köszönöm mindőtöknek, hogy megírtátok e "mini" novellákat.</b></i></div>
<br />
<u>Nézzük az értékelést! </u><br />
<br />
<u>Lana novellája</u><i>:</i> <b>A feje tetejére fordult világ</b><br />
Az első néhány sor igazán megfogott. Nagy igazságokat írtál le, hisz ha történik velünk valami, az első ami eszünkbe jut: Mért pont én? Mért nem más?<br />
Aztán megláttam ezt a mondatot: <i>A
kórház ágyát nyomva töprenghetnék nap hosszakat, hogy hol is rontottam
el a szánalmas életemet, de pechemre még egy amnéziát sem kaptam el,
hogy az egészet elfelejtsem. </i>A mondat első része feltételes módba van, írva míg a többi nem. Sokkal értelmesebb lett volna így leírva: A kórház ágyát nyomva töprengem nap hosszakat, hogy hol os rontottam el a szánalmas életemet, de pechemre még amnéziát sem kaptam el, hogy elfelejtsem az egészet.<br />
Mikor elmesélte a történetet, a körülményeket, agy laktak,a hányinger fogott el. De komoylan, hogy lehet valaki ennyire szánalmasan undorító és nemtörődöm?<br />
De a történetben pozitív szereplő, Andrew kimenti a lányt, és segít neki túl jutni.<br />
Az elgondolkodtató, hogy még a lány az utcákat járt, addig hol volt a srác? Mért nem kereste?<br />
Kicsit befejezetlennek tűnik. A végére odaírhattál volna egy vallomást is.<br />
A történet ezen kívül tetszett, és ahogy a komikból is lehet következtetni, megható volt!<br />
<div style="text-align: center;">
Gratulálok! </div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<u>Mészáros Angéla novellája:</u> <b>Don't let me go</b></div>
<div style="text-align: left;">
Az első mondatban, a második szót E/1-ben írtad, még a többit többesszámban. Erre figyelj máskor oda, mert így értelmetlen. A vesszők után is szoktunk ütni egy szóközt. A Január 1-jei bejegyzés, a média, hétköznapi emberek viselkedéséről teljesen igaz. Mindenki elítéli a hírességeket, pedig nem is ismerik őket, nem járták végig azt az utat, amit ők.<br />
Találtam benne pár helyesírási hibát, főként a szavak leírásánál...<br />
Jó poénok vannak benne, viszont az elején kicsit idegesítő volt, hogy a lány titkolózik, aztán mikor bejelentette, hogy megfog halni....Hát meglepődtem, és nem kicsit.<br />
A lányutolsó napjai igazán meghatóak voltak, hogy bemutatja, hogy élvezi ki az utolsó napjait, és nem keseredik el...<br />
Az utolsó előtti bekezdés a jövőből nagyon érdekes. Őszinte és megható. Hisz őszintén beszél arról, amit átél, és tudja, hogy nincs egyedü, hisz Rose vele van.<br />
A legutolsó sorokat egy kivülálló szemszögéből csodálhatjuk, megértés sugárzik belőlük, pedig nem is lehet átérezni a kínt...<br />
Nagyon tetszett a novella, és jól tettem, hogy bekészítettem a papírzsepit! <br />
<div style="text-align: center;">
Gratulálok! </div>
<div style="text-align: center;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: left;">
<u>Kovács Réka novellája: </u><b> A dílerem</b></div>
</div>
<div style="text-align: left;">
Szépen, tartalmasan leírtad az előző életét, majd a vallomást.<br />
Szerintem az űrlényes poént kihagyhattad volna belőle, és ha sokk érte volna, amiért megtudta az igazságot, akkor csendben ült volna és nem lett volna képes a tiltakozásra.<br />
Utánna egy kicsit hiányosan írtad le a következményket.<br />
A csaladja viselkedése is aggasztó volt, hisz ha a gyerek hullámvölgyben van, akkor nem az a megoldás, hogy nem foglalkozunk vele; ilyenkor segíteni szokás.<br />
Az utánna következő részek is nagyon összecsapottnak tűntek. Nem a hosszával volt bajom, hanem, hogy igazán leírhattad volna hosszabban, részletesebben az eseményeket, személyeket. Viszont a végén nem erre a befejezésre számítottam, de nagyon tetszett.<br />
Megható, érdekes novella volt, élmény volt olvasni!<br />
<div style="text-align: center;">
Gratulálok! </div>
<div style="text-align: left;">
<u>Veronika novellája:</u><b> Kockáztass</b></div>
<div style="text-align: left;">
Az időjárási körülmények bemutatása rendkívül jó kezdet volt. Ott szépen leírtál mindent, de ahogy haladtam tovább, úgy tűnt, mintha kapkodnál.</div>
<div style="text-align: left;">
Folyton csak párbeszédeket láttam, és semmi leírást a körülményekről! Semmit a cselekményekről sem, csak mindenhol beszéltek. Az első pár sornál még nem idegesített, de utánna...</div>
<div style="text-align: left;">
Zavart, hogy nem tudom mi történik, mert nem volt leírás, magyarázat. A bálnál legalább elvártam volna, hogy leírd, hogy nézett ki, de semmi!</div>
<div style="text-align: left;">
A történet is furcsa volt, hogy találkoznak és máris randi? Aztán az ajtó előtt épp a fontos résznél felbukkan a testvére a lánynak, és minden széthullik. Aztán Nick a bálon mond neki pár szót és minden rendben? Tudomásom szerint a lányok nem ennyire....hülyék? Vagy nem is várunk már arra manapság, hogy bizonyítsanak? Hiszünk minden szavunknak?</div>
<div style="text-align: left;">
Ezektől eltekintve nem volt rossz novella, de a fentiekre mindenképp ügyelj, ha legközelebb írni kezdessz!</div>
<div style="text-align: center;">
Gratulálok!</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
És íme a helyezések:</div>
<div style="text-align: center;">
Oklevelet kap, mert tényleg tetszett a munkája, és mert keményen dolgozott:</div>
<div style="text-align: center;">
Veronica:</div>
<div style="text-align: center;">
<span id="goog_653085299"></span><span id="goog_653085300"></span><br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHKM1j_RkRnf-oBG886vIrZT-eWDrktgIrBVcW3fDuwjUeM6kqSub7qqZEtnwKITPmui-WUKIw8Wv5LBdGkTfH_iqgpnDLqWkgfU_7eXA872_uJ_hgEZOYMMXVrcDaXf-fhn4I30HMVuEh/s1600/eml%25C3%25A9klap.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHKM1j_RkRnf-oBG886vIrZT-eWDrktgIrBVcW3fDuwjUeM6kqSub7qqZEtnwKITPmui-WUKIw8Wv5LBdGkTfH_iqgpnDLqWkgfU_7eXA872_uJ_hgEZOYMMXVrcDaXf-fhn4I30HMVuEh/s320/eml%25C3%25A9klap.png" width="256" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
3. Helyezés lett, de nagyon, nagyon tetszett a munkája:</div>
<div style="text-align: center;">
Mészáros Angéla:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiquSjsLMdvfGj0GaWva2EpfIwz7iW9GKtWNxlQJCft22JCZvGrBaI_crwGiOgOEHQl_Fr2o_NlD8j7QYLP6i2Z1BykFw_cM5xHjO1W9wn-NQpLMSLr76tH7zwMewRCGDNfelcLcCEO0me1/s1600/3.+helyezet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiquSjsLMdvfGj0GaWva2EpfIwz7iW9GKtWNxlQJCft22JCZvGrBaI_crwGiOgOEHQl_Fr2o_NlD8j7QYLP6i2Z1BykFw_cM5xHjO1W9wn-NQpLMSLr76tH7zwMewRCGDNfelcLcCEO0me1/s320/3.+helyezet.png" width="256" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
2. Helyezés lett, de nem sok hiányzott a győzelemhez:</div>
<div style="text-align: center;">
Kovács Réka:</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAM7EWTmGpfe0JAUeUHcpdYlPGqAJPj4pLPVD_GCmxL7P27TqogY501aGZ4Mnk_3ufnSemAyaqa5z1EuY-kZNH9mrzYmd7niRwLr3JLj5VPL4gQa8ITQjqZN0Wdq2KQpG25p7SZtnlIHy/s1600/2.+helyezet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhGAM7EWTmGpfe0JAUeUHcpdYlPGqAJPj4pLPVD_GCmxL7P27TqogY501aGZ4Mnk_3ufnSemAyaqa5z1EuY-kZNH9mrzYmd7niRwLr3JLj5VPL4gQa8ITQjqZN0Wdq2KQpG25p7SZtnlIHy/s320/2.+helyezet.png" width="256" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
És 1. Helyezett lett..Kizárásos alapon: Lana</div>
<div style="text-align: center;">
Nagyon tetszett a munkája, és első helyetést megérdemli a nagyszerűen fogalmazott, létrehozott művéért!</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxxVe1DsWIPpiRR26iUaPqx9yCgihIVB45Fah5MikS1SwvKcQkoY5DYNOwJCRgn8JdCjfFcuHwW30K4WXoEQ52nkGW9DghB7prCdqyslKz8Nmtq80sSk7osYq2JrMlrSo3g6QzMFQME0qe/s1600/1.+helyezet.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgxxVe1DsWIPpiRR26iUaPqx9yCgihIVB45Fah5MikS1SwvKcQkoY5DYNOwJCRgn8JdCjfFcuHwW30K4WXoEQ52nkGW9DghB7prCdqyslKz8Nmtq80sSk7osYq2JrMlrSo3g6QzMFQME0qe/s320/1.+helyezet.png" width="256" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<b>Nos köszönöm mindannyiótoknak a kemény munkát! Ügyesek voltatok! Okleveleket nyugodtan kirakhatjátok a blogjaitokra, hisz megérdemlitek!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok, Lányok!</b></div>
</div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-56283394305875551982013-08-10T02:59:00.000-07:002013-08-10T02:59:19.022-07:00NovellákLana novellája:<br />
<img class="preview" height="110" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglqM0MuZ1wlVsJe4y7ndfU7ArgrLyL8fLMMmLP7EZXbNwIO2q-Y9D42mUokY5xb0WRm7vVNCMy3JtQEc1lXpj0oL5sHFx9T8pSFJy6sZWdAEVDrwdm1IbwQnvjKLWUQtxB8UO7_EN1bTBQ/s200/tumblr_lz5nrxFkRg1qd4q01o1_500_large.gif" style="border-radius: 10px 10px 10px 10px; border: 1px solid rgb(44, 44, 44); margin-left: 25px;" width="200" /><br />
<br />
<div align="center">
<b>A feje tetejére fordult világ</b></div>
<br />
Halál.
Félelem. Kétségbeesés. Kilátástalanság. Magány. Tehetetlenség.
Fájdalom Szégyen. Könnyek. Érdekes, hogy mennyi minden pereg le az
ember szeme előtt halálát megelőzően. Csakis a legfontosabb dolgok.
Furcsa, hogy sokszor nem is kell meghalnia ahhoz, hogy észhez térjen,
és új életet kezdjen. Elég egy baleset, és máris a feje tetejére fordul
az egész élete. De miért pont én vagyok az akivel ez megtörténik? A
kórház ágyát nyomva töprenghetnék nap hosszakat, hogy hol is rontottam
el a szánalmas életemet, de pechemre még egy amnéziát sem kaptam el,
hogy az egészet elfelejtsem. Smaragdzöld szemeimet csípték a sós
könnycseppek, melyek végig szaladtak a megviselt arcomon, majd a
nyakamnál sikeresen elapadtak. Karomon a tűszúrásokat fehér gézzel
takarták el, melyeket ahogy megláttam legszívesebben cafatokra
szaggattam volna.A fejem úgy zúgott, mintha éppen egy repülőtéren lettem
volna, ahol több gép is cikázik fölöttem, nem érdekelve őket, hogy ez
nekem mennyire pokoli érzés. A szemem vérben forgott, és a világ is
keringőt járt körülöttem. Erről pedig egyetlen ember tehetett. Az apám.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
*** </div>
<br />
Egy
teljes évvel ezelőtt még boldog családot alakíthattunk, mint ahogyan
mindenki, akiket ismertünk. Apa, anya és gyerek- ek - . De az átkozott
Úr közbe szólt, és édesanyám örök életre itt hagyott bennünket.
Elvesztése mind édesapámnak, mind nekem ugyanúgy fájt, elvesztése
bélyeget nyomott a famíliánk jövőjére. Eszméletlenül nagy gyász
telepedett ránk, és ezt csak bizonyította az hogy kerültem az iskolát,
ezért otthon maradtam és addig itattam az egereket, míg el nem
szenderedtem. Apám az alkoholba fojtotta bánatát, ami ellen én nem
tehettem semmit, csak néztem, ahogyan a kocsmából épp, hogy csak haza
tudott kóvályogni, néha egy-egy hölgyeménnyel az oldalán, akik helyébe
megboldogult szülőanyámat képzelte. Elhanyagolta magát, engem és
tulajdonképpen tett magasról a világra. Engem kínzott a belülről mardosó
fájdalom, úgy éreztem egyedül vagyok, elvesztem, és nem tudtam mihez
kezdjek. Egy szelet kenyér, még annyi sem jutott az asztalra napokon
keresztül, így a szomszéd kutyája elől halásztam el a maradékot. Ez így
ment napokon, heteken, hónapokon keresztül, egészen addig míg apám
egyszer keresztbe álló szemekkel haza nem tért. Nem éreztem semmi
alkohol szagot, ami esetleg belőle áradt volna, mégis annyira ijesztően
nézett ki, hogy azt hittem ott helyben fűbe harapok. Riadtan siettem
volna segítségére, de ő ahelyett, hogy azt elfogadta volna, megragadta
erősen a harmatgyenge karomat és az egyik eldugott szórakozóhely felé
vonszolt.<br />
- Annie! Itt az ideje, hogy felnőj!- motyogta rekedt
mégis határozott hangon, majd a pulthoz vezetett, ahová leültetett és
elém hívott egy magas, izmos férfit, aki úgy járt-kelt, mintha ő lenne a
megváltó.- Bill! - intézte szavait a kigyúrt taghoz, aki fürkészve
nézett végig rajtam, aminek következtében arcom felforrósodott, és ez
láthatóan ínyére is volt, mivel kacéran vigyorogva rám kacsintott. - Ő
itt Annie, a lányom! - mutatott be az idegennek aki kezét nyújtotta
felém, amit én voltam szíves felhúzott szemöldökkel elutasítani, majd
mikor apám látta, hogy nem szándékozom puccos helyeken ismeretlenekkel
cseverészni rám emelte bosszús nézését, melyet azóta nem láttam, amióta
véletlenül összetörtem a vadonatúj kocsija felnijét, ami miatt akkora
patáliát csapott, hogy akár a világegyetem is hallotta a szitokszavakat
melyek elhagyták a száját. - Fogadd el a köszöntését!- parancsolt rám
olyan szigorú hangon amilyet- már rég vagy talán még soha - nem
hallottam. Kelletlenül megráztam az előttem álló kezét, aki perverz
vigyorral az arcán szemezett a melleimmel. - Bill! A kishölgynek fel
kell már nőnie. Kérlek, add meg neki a kezdő lökést!- mosolyodott el
apám kábán, majd a zsebébe nyúlva kihúzott onnan egy cigarettát. A
helyiségben már így is túl fullasztó volt a tömény dohány, alkohol és
addig számomra ismeretlen dolog szaga, és csöppet sem hiányzott, hogy
egy özvegy férj is rásegítsen erre. Mielőtt még apám után kaphattam
volna, ő a csavart cigijével együtt eliszkolt onnan, kettesben hagyva
engem és - mint kiderült - Billt.<br />
- Annie Moore, nemde? -
bazsalygott kicsit sem szendén, majd közelebb lépett hozzám és
felrántott a pulttól és egyenesen egy eldugott a kis helységbe cipelt.-
Úgy hiszem, te túlságosan is szűzies vagy egy ilyen helyhez, vagy
tévedek?- invitált be egy ajtón és miután bezárta azt megszűnt létezni a
világ körülöttem. Nem hallottam a fülsiketítő ordibálást, fütyülést és
valami borzalmat, ami a hangfalban bömbölt. Néma csend. Ennyit
hallottam, és legszívesebben őrjöngve menekültem volna el arról a
helyről rikácsolva segítségért, de nem tettem, pontosabban nem
tehettem.Mivel amint beléptem az ajtón Bill kíséretében egy erős
tűszúrást éreztem meg a karomon, amitől akaratom ellenére is kicsit
megszédültem. <br />
- Mit akar tőlem maga féreg? Mégis hogy képzeli
hogy szurkálgat?- fröcsögtem az arcába az idegennek, aki még mindig
perverz módon méregetett, kezében a jókora tűvel, amit az előbb volt
szíves belém mélyeszteni.<br />
- De harapós kedvedben vagy cicuskám! -
rázta meg szórakozottan a fejét, mialatt közelebb lépett hozzám és
magához rántotta a derekamat. A karakán izmok fogságából bármennyire is
szerettem volna, de nem tudtam menekülni annyira szorosan tartott.
Kezeimmel próbáltam a mellkasán keresztül ellökni magamtól, de nem ment,
vagy ötször,- hanem többször- erősebbel kellett volna kiállnom, szóval
esélyem sem volt. - Mutasd meg Billy bácsinak mit tudsz. Hozd ki
belőlem az állatot te szenvedélyes maca!- dünnyögte a nyakamba, engem
pedig megkörnyékezett a hányinger. A gyomrom úgy hullámzott, akár
üvöltő tenger, és legszívesebben én is rikácsoltam volna, de a kéz mely
a számra tapadt nem engedte. - Élvezd, ne stresszelj!- búgta a
nyakhajlatomba, miközben nyelvével végig szántotta azt. Én teljesen
ledermedtem, a hátamon a hideg futkosott, és úgy éreztem itt a vég.<br />
-
Apám komolyan azt akarta hogy megerőszakold a kiskorú lányát?!-
kérdeztem könnyeimmel küszködve a férfira nézve, aki kacéran mosolyogva
rám kacsintott majd egy sóhajjal elvált a nyakamtól, és mélyen a
szemembe nézett. A sötétkék szempár úgy csillogott a vágytól és a
szórakozástól, hogy engem elkapott a félelem és világgá szaladtam volna.<br />
-
Tulajdonképpen még csak tizenhét vagy. Vagyis annyira már nem kicsi. -
nyalta meg szája szélét, amitől görcsbe rándult a gyomrom. - Másrészt
pedig amit akart, az ezután jön. Apucinak sajnos nincsen pénze, így az ő
adagját is te fizeted!<br />
- Tessék?! - kapkodtam a levegőt, miközben a könnyek végig szántották az arcomat. - Milyen adagot? Miről beszélsz?<br />
-
Ne mond, hogy nem tudod libuskám. - simított végig az ujjával a
karomon, mire én próbálván ezt nem észrevenni megráztam a fejemet.
Fogalmam sem volt miről beszél. - Vagy úgy. - vonta fel kíváncsian a
szemöldökét - Tehát nem mesélt neked róla, hogy milyen jól érzi magát az
utóbbi időben?- kérdezte, miközben az én szemeim elkerekedtek a
döbbenettől. Gőzöm sem volt miről halandzsázott nekem az előttem álló
fickó, de nem bíztam meg benne. Mégis tudtam, hogy ő biztosan tudja,
hogy apám szemei miért vérvörösek már hetek óta, mikor éreztem hogy alig
ivott valamit. - Ejnye George, milyen apa vagy te hogy nem árulod el a
tyúkodnak, hogy milyen élvezeteket kapsz tőlem!- rázta meg kelletlenül
a fejét.<br />
Én döbbentem álltam előtte és egy hiányos öltözetben
lévő sarkon állóhoz hasonlítottam magam abban a pillanatban. - Te!
Ti...- hadartam erősen gesztikulálva- Apám veled is? - kérdeztem, mire ő
értetlenül húzta föl szemöldökét - Azt hittem hogy csak nőket képzel
anya helyébe. - nyögtem ki, miközben fojtogatott az eddig még ki nem
törő zokogás- Nem hittem volna hogy veled is le...- hadartam, és már nem
foglalkoztam azokkal az apróságokkal, hogy milyen helyzetben vagyok
éppen. Hogy valószínűleg egy bántalmazóval állok szemben, aki pár perce
még azon volt hogy megerőszakoljon, méghozzá elhűlve tudtam meg, hogy
apám kérésére. Az undor, a csalódottság és a szégyen minden érzetével
meredtem Billre, aki jóízűen felnevetett, amit nem tudtam hová rakni.<br />
-
Te komolyan azt hiszed hogy én és George? Minek nézel te engem
galambom?- röhögött még mindig és láthatóan kicsit se érdekelte, hogy ez
engem hogy érint.<br />
- Akkor mégis mi a pokolról beszélsz te átokfajzat?- kiáltottam rá érthetetlenül, mire gúnyos vigyorra húzta a száját.<br />
-
Arról, amire valójában kért a papi. Tudod kiscica, George hetek óta
kunyerálja tőlem a heroint, az extasyt és még más drogokat és mivel
nincs mivel fizetnie, ezért veled fizet. Megdöntelek és az ő számlája
egyenlítve van, aztán jön a ráadás, mivel téged is be kell hogy
nyomassalak. Úgyhogy azt jobb lesz minél előbb elintézni.- húzott elő
egy újabb tűt, majd pár tablettát is, amit mielőtt reagálni tudtam volna
lenyomta a torkomon - Így talán kicsit engedékenyebb leszel a
menetekhez. - kacsintott rám, majd újra magához szorított, mire én
hangos sikoltozásba kezdtem. - Fogd be aranyom!- mosolyodott el,
miközben én szédülni kezdtem, alig bírtam állni a lábamon. Forgott velem
a világ. Nem tudtam semmit tenni Bill kutakodó kezei ellen, amik a
mellemet masszírozták, mialatt szája egyre inkább a nőiességem felé
haladt, egyszerűen mintha lebénultam volna. Többet már nem érdekelt mi
lesz ezután. Mivel a hatalmas szégyen és csalódottságon kívül a világon
semmi mást nem éreztem. Így átadtam magamat Billnek, tegyen azt velem
amit csak akar. Nem érdekel!<br />
<br />
Apám dílere éppen a
nadrágomat csatolta ki, amikor kicsapódott az ajtó és egy tejföl szőke
hajú srác lépett be. Olyan dühös arckifejezése volt, amilyet apám
vágott, amikor nem fogtam kezet a mélykék szemű sátánnal. A hosszú,
kecses nyakú, keskeny vállú fiú velem egyidős lehetett. Magassága
vetekedett Billével, akinek trágár szavak hagyták el a száját, amikor
rájött, hogy valaki a megmentésemre sietett, miután annyit kiabáltam. A
két férfi farkasszemet nézett egymással, én pedig csak némán álltam
közöttük, és nem tudtam mit tegyek. A szőke idegen, mintha csak
meghallotta volna az agyamban cikázó gondolatot rám pillantott.<br />
-
Menj innen most azonnal! - jelentette ki határozottan, és az enyémhez
hasonló borostyán szemeiből kitudtam olvasni hogy az én oldalamon áll,
szóval megbízhatok benne. Bólintottam, majd egyik lábamat a másik után
rakva iszkoltam ki a szórakozóhelyről. Viszont belém csapott a
felismerés, miszerint nincs hová mennem. Az otthonomban lakik az az
ember, aki miatt ilyen helyzetbe kényszerültem, így a házunkat
automatikusan kizártam. Az már nem az én otthonom volt, hanem egy
árulóé, akinek soha többet nem fogom megbocsátani, azt amit rám
erőszakolt volna. Idegesen beletúrtam aranyló fürtjeimbe, és nagyot
sóhajtva vettem tudomásul, hogy földönfutó lettem. Ez a tény olyannyira
fájt, hogy a gyomrom is összeszorult. Tehetetlenségemben úgy gondoltam
sétálok egyet a nagy világban. Felálltam és a zsebembe dugtam a
kezemet, amiből meghökkenve matattam ki a tablettákat és az apáméhoz
hasonló cigarettát. Drog. Normál helyzetben szembe köpném magamat
emiatt, de most annyira súlyos a helyzet, hogy megengedhetem ezt
magamnak. A kapszulákat a nyelvemre helyeztem, majd le is nyeltem. A
füves cigit az orrom elé tartottam és mélyeket szippantottam belőle. Az
agyamat teljesen elborította a mámoros szag, ami leblokkol, és nem
gondoltam. Fantasztikus érzés volt, hogy nem idegeskedtem a jövőm
miatt, csak elindultam amerre láttam nem is sejtve, hogy ebből milyen
nehezen fogok kimászni.<br />
<br />
Egy teljes hétig bolyongtam
éhen-szomjan a városban kábítószerekkel a zsebemben, amit folyamatosan
tömködtem magamba felejtés gyanánt és igen jót tett nekem ez. Nem
gondoltam semmire, csak szórakoztam és már , amíg napok múlva egy autó
elé nem sétáltam. A betonba csapódtam, ahogyan próbáltam átgázolni az
úton, de pechemre pont akkor jött nekem a jármű. Felhorzsolódott az
arcom és a térdem egyaránt. Sajgott a fejem, és könnyek buggyantak ki a
látószervemből. Még hallottam amikor a sofőr száját szitokszavak
hagyják el, és kicsapja az autója ajtaját, aztán elsötétült velem a
világ.<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
A
kórházban megállás nélkül sírtam és szidtam ezt az átkozott világot,
amire megboldogult anyám szült. A tehetetlenség és a szégyen marta a
szerveimet.Szemeimből vízesésként zúdultak a sós könnycseppek. Egy éve,
amikor édesanyám távozott az élők sorából egy pillanatra sem jutott
eszembe, hogy ez vár rám. Meg sem fordult a fejemben egy pillanatra sem,
hogy apám képes lenne odadobni, mint egy kutyát egy dílernek, aki
előszeretettel végzi a " dolgát ". Mégis miféle ember az ilyen?! Ha
nincs ott az a tejfölszőke hajú srác, akkor nem is tudom mi lenne velem
most. Talán akkor is kórházban feküdnék? Vagy már a síromat ásnák?
Keservesen zokogtam, és semmi más nem jutott eszembe, csak az, hogy egy
életre meggyűlöltem az apámat. Nincs az a szülő aki ilyet tenne a saját
gyermekével. Ezért többet én nem tekintem őt a gondviselőmnek!<br />
<br />
A
szoba ajtaja hirtelen kinyílt és nagy meglepetésemre belépett a szőke
idegen rajta, a megmentőm, aki a segítségemre sietett, mikor Bill
szégyenletes dolgot készült velem tenni, amire ha rágondolok még mindig
borsódzik a hátam.<br />
- Jól vagy Annie?- tekintett rám aggódó
tekintettel. Arca szomorú volt ahogyan végig mérte a testemet, és
bűnbánóan pásztázta az arcomon lévő apró horzsolásokat.<br />
- Testileg
igen, viszont lelkileg a nyomorban. - motyogtam és halványan
rámosolyogtam, amit ő viszonzott is. - Köszönöm, hogy megmentettél.<br />
-
Nem tűröm el, ha valakit akarata ellenére akarnak valamire
kényszeríteni. - mondta, miközben kezei ökölbe szorultak a visszafojtott
dühtől. - És egyébként is elszámolni valóm volt a gazemberrel. De
megnyugodhatsz, elláttam a baját.- somolygott, miközben az arcomon lévő
apró heghez érintette egyik ujját - Sajnálom, hogy ezt tettem veled.
Nem akartam neked menni. De egyszerűen ott termettél és túl későn
kapcsoltam.- pásztázta a földet, és látszott rajta, hogy nagyon bántja
ez, ezért vigasztalón megérintettem a kezét. - Egyébként Andrew vagyok.<br />
-
Rendben. Andrew nem tudod véletlenül, hogy hová rakták a ruháimat?-
kérdeztem tőle, mivel a kórházi szerelésben kicsit kényelmetlenül
éreztem magam.<br />
- Minek az neked?- méregetett összehúzott szemekkel, de nem akartam lebukni így csak megvontam a vállamat.<br />
- A zsebemben felejtettem valamit, amire most szükségem van.<br />
-
Érdekes- masszírozta idegesen az orrnyergét, miközben látszólag
idegesen agyalt valamin.- A nadrág zsebedben a drogokon kívül más nem
volt. - húzta össze a szemöldökét, mire én a szám szélét rágva kezdtem
neki hadoválni. Illetve, elmondtam neki mindent, ami anyám halála után
történt, azt a bizonyos estét is mikor apám zokszó nélkül a díler elé
vetett engem, és azóta színét sem láttam. Manifesztáltam a fiúnak, hogy
mi történt velem az azokat követő hetekben, aki elhűlve hallgatta azt
végig. Főleg mikor arról kezdtem regélni, hogy a drog elfelejtetett
velem minden fájdalmat amit éreztem, ezért szükségem van rá. Most!<br />
-
Annie! - szólított meg , miközben rám emelte borostyán szemeit. -
Nagyon közel jársz ahhoz, hogy függő légy! A bátyám emiatt halt meg. Ne
tedd ezt te is! Kezdj tiszta lappal új életet!- hadarta miközben akarva
vagy akaratlanul is keze az enyémhez simult. És szorosan fogta. Én
pedig engedtem, hogy átkulcsolja azt.<br />
- De szükségem van rá! -közöltem, miközben ő a fejét csóválta.<br />
-
Nem! Nincs rá szükséged! Boldogságra van szükséged! - mondta, miközben
megszorította a kezemet.- Én pedig segítek, hogy az lehess! <br />
<br />
<br />
Mészáros Angéla novellája:<br />
<img border="0" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgHN2AsM1UZy490W9Yyy5mEHL5m_j_dSY_1R5pY0aikANYWUvec7Du2RZoKtVX9TAbVZoEXBfWiIoMxJZ2WGE7VthtxxoI3xifv-_f3iMEBrJAdKf9VN0eRMkyjHOJPcLLMSS1MiFrV4Zi_/s200/tumblr_lzct3grI9d1qgwo26.gif" width="200" /><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--><br />
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
<br />
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
<span style="font-size: 28.0pt;">Don’t let me go</span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-size: 14.0pt;">2019.január 1.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Nincs
igaza az embereknek. Csak a felszín alapján ítélnek,s ezt nem könnyen tudják
elvetni,megváltozatni. Viszont nekem mára elegem lett a hasonló
megjegyzésekből,mi engem ér,s itt és most véget akarok ennek vetni. Talán ha
elmesélem az életem egy darabkáját,amit eddig nem engedtem nyilvánosságra
juttatni,mindenki belátja,hogy tévedett. Nem vagyok egy meggondolatlan, túl
fiatal,önfejű,nőfaló srác. Nem,nem vagyok az. Csak nem ismertek. Pedig a
nevemet jól tudjátok. Pontosan,Harry Styles vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-size: 14.0pt;">2012.december 20.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Már
szép két éve voltunk a nagyvilág előtt négy bandatársammal,barátommal. Nehéz a
nyilvánosság előtt élni,de mi választottuk ezt az életet. Mi akartunk híresek
lenni. Nem is panaszkodom,imádok énekelni,imádom a felhajtást. Ami kicsit
nehezemre esett,elhagyni a régi,megszokott nyugalmat. És ezt kicsit fiatalon
döntöttem el.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Mostanában
magányosnak éreztem magam. Félreértés ne essék,sosem voltam egyedül,sőt mi
több, világsztárként volt,hogy több ezer ember is körbevett. Nem,nem a
lélekszámokkal volt a gond körülöttem,s még azt sem mondhatom,hogy a megértő
barátok hiányoztak,ugyanis belőlük is volt elég. <i>Azonban egy bizonyos
személy kellett nekem,akit magam mögött hagytam pár éve csakhogy valóra váltsam
eme nagy álmom. És sikerült…de ő már nincs mellettem…Nem is beszéltem vele
azóta,hogy elmentem hazulról és elköszöntem Tőle…<u>Tőle,a legjobb barátomtól… </u></i>Fúrcsa,ő
egy lány volt,de pont ő értett meg. Igazából beleszerettem. Igen. De nem
is viszonzatlansággal volt gond,hanem,hogy nem akartunk ebbe belevágni. Kár,de
soha nem volt több a kapcsolatunk barátságnál,pedig az érzéseink igen…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Az
utolsó koncertünket tartottuk ebben az évben,a közönség szokás szerint
őrjöngött minden mozdulatunkra. Már előre meg volt szervezve,ha a színpadról
lejutottunk,öten öt felé,utazunk haza. Tudtam,hogy anyáék meglepetést
szerveztek nekem,de nem árulták el,hogy mit. Mondjuk logikus,hiszen akkor nem
lepődnék meg,de akkor is furdalt a kíváncsiság. Mindig is türelmetlen gyerek
voltam…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
színfalak mögé léptünk,nagy hangzavarral,elégedett nevetgéléssel. Éppen
Louissal és Niallel próbáltam lehúzni Liam nadrágját (csak úgy,ártalmatlan
poénból),mikor megálltam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Szia - ismerősként csendült fel lágy,selymes hangja. Ő volt az. Ott állt
előttem,majd’ 10 méterre. Nem tudtam megmozdulni,szerintem se nem pislogtam,se
nem lélegeztem. Nem tudtam levegőt venni. Ahogy ott néztem őt
hitetlenkedve,mintha vakítani kezdte volna a fény a szemem,pedig egyáltalán nem
volt erős lámpa. Feleszméltem,csak mi ketten tartózkodtunk a helyiségben. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Remegő
lábamat egy picit előre mozdítottam,majd szépen lassan követte a másik is. A
fél távolságot megtettem,mikor emeltem a tempón és rohantam a karjai közé.
Törékeny kezét átvetette a vállamon,míg én derekánál fogva vontam magamhoz.
Összeszorítottam a szememet a számmat összepréseltem. Pár percig némán álltunk
ott,egymást szorongatva. Nem voltam képes engedni az ölelésből,mintha
félnék,hogy újra nélkülöznöm kéne Őt…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
hosszú percnyi mozdulatlanságot ő törte meg,elhúzódott tőlem. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Rosalie….de….de….te hogy kerülsz ide?- formáltam döbbenten a szavakat,de mosoly
húzódott a számra. Boldog voltam. Csillogó szemekkel tanulmányoztam át
arcát,ami az általánosnál fakóbb, fehérebb volt,de nem akartam szóvá tenni.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Ez a szüleid meglepetése!- nevetett. Felkaptam és megpörgettem a levegőben,majd
újra megöleltem könnyed testét. <i>Akár egy filmben</i>-gondoltam magamban.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Pedig most indultam volna haza. Milyen szőlők ezek,nem is akarják látni az
egyszem fiukat,inkább elküldik annak a rég látott legjobb barátját. Szép. -
tettem felháborodást,amivel megkacagtattam. Igen,még mindig imádja a
gyenge poénjaimat is- De hogy-hogy előkerültél? A szüleim kerestek meg,vagy te
őket? Miért?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Harry…-
szomorúan lenézett a földre,mintha csak húzni akarná a következő mondatát,de
mihelyett elmondta volna,magára erőltetett egy mosolyt- Csak hiányoztál,így
átmentem hozzátok.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Valamit
elhallgat előlem,tudom. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Oké,szóval mit csináljunk?- kérdeztem,gondoltam,később úgy is be vallja. Csak
annyi bántott,hogy rossz előérzetem volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Játékosan
megvonta a vállát. Majd’ elfelejtettem,én vagyok az,aki a programokat
kitalálta!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Hatalmas
vigyorral az arcomon fogtam meg a kezét és húztam magam után. Az öltözőbe
indultam,ugyanis ott volt minden cuccom és át akartam öltözni. Mivel az ajtó
zárva volt(?) kopogtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Bocs,csajok,de öltözünk!Várjatok és kaptok névre szóló autogramot!Ha
szerencsétek van,póló nélkül megyek ki!- hallatszódott ki Louis ordítozása. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem rajongó vagyok te ütődött!- válaszoltam,miért azonnal nyílt is a bejárat.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Ó,elkapott
egy!Megfenyegetett?Én megvédelek!- rángatott magához Lou,majd én magam is
kiszabadultam a szorításából.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nyugi már,ő a legjobb barátom!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-MI?-
horkantott fel sértetten - Azt hittem az én vagyok!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Rose,ne
is foglalkozz vele,gyere beljebb!-a lány gyakorlatilag már sírt a röhögéstől,de
leültettem a kanapéra.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Srácok,ő Rosalie,a legjobb barátom!- mutattam be,s mielőtt beleszólhatott
volna,folytattam- Nem,Louis,jól mondtam,ő a legjobb barátom!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
De…de…hisz ő egy…egy lány!- mondta undorodó hangsúllyal,majd mind elnevettük
magunkat a helyiségben - Jól van,szia,én Louis Tomlinson vagyok!- fogott vele
kezet,én meg a fejemet ráztam,persze,hogy kellenek ezek a viccek….</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Gyorsan
átöltöztem,felkaptam a mobilom és az irataim,amiket zsebre vágtam és Rosezal az
oldalamon elbúcsúztam a többiektől és nekivágtam az útnak. A hátsókijáraton
mentünk ki,s imáim meghallgatásra találtak,egy rajongó sem várakozott,így
könnyedén be tudtunk szállni az általam hamarabb felhívott taxiba.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Bocsánat,a bandatársaim kicsit..őrültek-szabadkoztam,de kinevetett.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem,nagyon kedvesek -bújkáló mosollyal az ablak felé fordult,viszont én az
állánál fogva visszavezettem a tekintetét rám.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Jól van,mit mondtak rólam?- sejtettem,hogy nem a legjobb ötlet ott hagyni őt a
társaságukban.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Igazán semmit!Csak kiparodizáltak maguk között.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Ó,értem,ehhez
még lesz egy-két szavam!- valamiért nekem is szélesen bazsalyognom
kellett,ahogyan néztem vigyori arcát.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Hova megyünk?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Vacsorázunk valamit,azután meg eldöntjük,hogy mi legyen- válaszoltam,ekkor elég
csúnyán felköhögött - Jól vagy?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Persze,persze…csak egy kis megfázás - tudtam,hogy nem őszintén mondja,mert
folyamatosan pislogott,mint mikor hazudik- Lehetne vacsi után a szállodába
menni,mert eléggé fáradt vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Bólintottam.
Rám tőrt az aggódás,hiszen nem tudom,hogy mi a problémája,pedig mindenképpen
segíteni akartam neki.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Pár
perc múlva megérkeztünk és visszatért a jó kedvünk. Felkaptam a napszemüvegem
és besétáltunk az étterembe.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Miért ilyen elegáns helyre hoztál?Jó lett volna egy Meki is - elvarázsolva
nézett körbe a hatalmas helyiségben.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Csak a legjobbat a hölgynek!-avval szexin lekaptam a szemüveget,amivel
megnevettettem;ismét. <s>(ide kéne a mozgókép)</s></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Illedelmesen
kihúztam a székét,majd szemben vele én is helyet foglaltam és rendeltünk.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Amíg
kihozták volna az ételeinket,elkezdtünk beszélgetni. Nevettünk és
sztorizgattunk,ami eléggé hangosra sikeredett,így ránk is szóltak-nem is
egyszer-ugyanis tényleg elég előkelő hely volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Harry,szerintem vegyük egy kicsit hallkabbra,már mindenki minket néz!-
suttogta,de nekem eszem ágában sem volt ilyet tenni.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem,Rose,nem veszem le a nadrágomat!- álltam fel hirtelen kiabálva.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Ekkor
jött meg a drágalátos főpincér és tisztelettel kitessékelt minket,hogy ez a
hely nem óvoda,itt tisztességes emberek étkezni próbálnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Rosieval
egészen a bejáratig visszatartottuk,de ott már nem bírtuk tovább,elröhögtük
magunkat. Könnyes szemekkel ültünk be a kocsiba és próbáltuk elmesélni a
sofőrnek,hogy mi történt,de állandóan elkapott minket a röhögőgörcs.
Szegény,holnap elnézést kell kérnem tőle!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Még
mindig dőlve a nevetéstől szálltunk ki a járműből és sétáltunk fel a
lakosztályomba. Rose eldőlt az ágyamon,én csak a matrac végébe ültem,s végre
abbahagytuk a nagy hahotázásokat és egymást kezdtük el nézni.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Tudom,hogy valamit nem mondasz el- jött ki a számon,amikor felült mellém.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mert nem vagyok rá képes-szólalt meg pár másodperc után-ma úgy akartam
élni,hogy elfelejtem ezt a bizonyos dolgot. Megkérhetlek rá,hogy ne
kényszerítsd ki belőlem? Neked sem és nekem sem lenne jó. Holnap mindent meg
tudsz,mert meg kell tudnod. Azután pedig hazamegyek…Kérlek,nem akarok evvel
foglalkozni,csak ma…kérlek!- szemei megteltek szomorúsággal és haraggal. Ez még
nekem is fájt…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Rendben –bólintottam - De ez esetben én is szeretnék tőled kérni …Van
valami,amit már két éve meg akartam tenni,de nem tehettem…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Értetlenül
tekintett rám,nem is érthette,hogy mit szeretnék.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Lassan
a füle mögé tűrtem egy hosszú,barna hajtincsét és közelebb húzódtam hozzá.
Megnyaltam a szájam és ajkaira tekintettem. Nem húzódott távolabb,ezért
megcsókoltam. Gyengéden és szenvedélyesen csókolóztunk a sötét szobában,azt
hiszem minden érzelmünket egyszerre adtuk át egymásnak. A fájdalmat,a
szeretet,a hiányérzetet.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Ne engedd többet,hogy elmenjek-kértem,ahogy elhúzódtam tőle.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem. Neked nem szabad engedned elmenni-súgta,de mielőtt megkérdőjelezhettem
volna,újra megcsókolt.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Harry,Harry,Harry!-a
nevem ijedt ismételgetésére keltem,ami Rosalietől származott. Gyorsan
kipattantak a szemeim és megláttam a bajt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Azonnal
hívtam a mentőket,majd zsebkendők százával rohantam vissza Rosehoz,ugyanis
minden tiszta vér volt. Jó pár papírzsepit az orrához nyomtam,mert onnan
szivárgott folyamatosan a vér.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mi ez az egész?!Most mondd el!!- rémülten ordítottam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Harry…én..én…meg
fogok halni!- teljesen lefagytam,ahogy kimondta. Reagálni sem volt időm,mert
ekkor érkeztem meg a mentősök,akik azonnal hordágyra fektették és bevittek
minket a kórházba. Egész autóút alatt némán Rosie kezét szorongattam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Nem
bírtam felfogni a dolgokat,az elmém nem bírta befogadni az információt. Teljes
üresség kongott a fejemben.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Nekem
a váróban kellett leülnöm és várnom,hogy beengedjen hozzá az orvos.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Várnom….várnom…várnom….</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Ön az,Harry Styles?- szólított meg egy öreg,ősz férfi.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Igen,én lennék. Hogy van Rose?- hangom kissé remegett,erőtlenül csengett az
üres folyosón.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mrs.Thompson eszméleténél van,sikeresen elállítottuk a vérzést,bár kissé sok
vért veszített. Bizonyára tudomására jutott,hogy nem teljesen egészséges…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Erről nem tudok semmit.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Rendben,kérem fáradjon be a hölgy kórtermébe,mert azt kérte, ő mondhassa el
magának.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Köszönöm-fogtam vele kezet,majd sietősen beléptem a megfelelő ajtón.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
szoba fakó volt,a két ágyból az egyik üres volt,a másikon az ablak mellett
erőtlenül feküdt az én szemem fénye.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Óvatos
léptekkel mentem a székhez és leültem rá. Bizonytalanul felemeltem a kezem,majd
körbefontam gyenge kézfejét,miért lassan kinyitotta kissé karikás szemét és rám
nézett. Arca még sápadtabb volt,mint tegnap.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Harry…én annyira sajnálom…úgy akartam tőled elbúcsúzni,hogy ezt nem tudod meg.
Hogy időben elindulok haza,miután láthattam,hogy boldog vagy. Azt hittem,hogy
több időm van,de az utazás nagyon megviselt. Sajnálom,hogy így kellett ezt
megtudnod.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Tss!Ez
nem a te hibád,nincs miért bocsánatot kérned-szóltam hozzá kedvesen,miközben
megsimítottam bőrét. Meglepődtem,hiszen jéghideg volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Segítesz felülni?- nézett rám fájdalmas tekintettel,amiért majd megszakadt a
szívem. Borzasztó,hogy nehezen tudja megtenni,azt ami különben teljesen
mindennapos egy ember életében.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Megigazítottam
a párnáját,hogy kényelmesen tudjon elhelyezkedni ülőhelyzetben. Levettem kötött
pulcsimat és addig erőlködtem,míg be nem vallotta,hogy tényleg fázik és fel nem
vette. Akkor már kicsit megkönyebbültem.</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Három
nap. Ennyi ideje nézem azt,ahogyan Rose végigsínyli a napokat. Állandóan
mellette vagyok,nem vagyok képes elindulni haza nehogy pont akkor….még
belegondolni is szörnyű.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Magamban
kétségbeesetten próbálom fellelni a gyógyírt vagy éppen várom a csodát,hogy
Rosie melyik reggel pattan ki a takaró alól és kérdezi vigyorogva ”Na,haza
viszel?”.Bárcsak….</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Belül
őrjöngök és sírok egyszerre,viszont kívülről csak a támogatást mutatom. Azt
akarom,hogy ne legyen semmi baja. Vicces,végre megcsókoltam és ekkor
kiderül,hogy haldoklik. „<i>Nekünk miért nem jöhet össze soha?!”</i></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Már megint nem ettél semmit-hajtottam le a fejem,miután ránéztem az
érintetlen,teli tálcára.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mert nem bírok -a szokásos válasz. Kezd leépülni,egyre soványabb és csontosabb…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Rose,nem kéne felhívni a szüleidet?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem. Tőlük már elbúcsúztam. Ezt velük is megvitattam,nem akarom,hogy lássanak
meghalni. Nem akarom…- szemei könnyesek voltak – Viszont..neked is el kéne
menned…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Megőrültél?! Biztos,hogy nem! Veled maradok,amíg csak lehet!- fogtam meg
gyorsan a kezét és elkezdtem bizonygatni,hogy bármi is lesz,én nem megyek el
mellőle.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Azért
kicsit bűntudatom volt,hiszen mégis az ember a szüleivel van a végsőkig.
Legalábbis én így gondoltam. De tiszteletben tartom Rosalie
döntését,akármennyire nem értek vele egyet. Igaz,azért is harcolnom
kellett,hogy engem ne küldjön el állandóan. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Harry,este tíz óra is elmúlt. Most már hazamehetsz-szólt bágyadtan az
álmosságtól.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
De én nem akarok!- egyből ellenkeztem,mint egy mérges kisgyerek. Sóhajtott
egyet,talán végre megértette,hogy túl fontos nekem ahhoz,hogy itt hagyjam csak
úgy.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Miért akarsz velem lenni minden áron?- segítettem neki felülni az
ágyon,tudtam,hogy a nagy ablakon akar kibámulni a csillagokra,nem is kellett
mondania.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Tudod miért?- megvártam,míg kék tekintetét az enyémekbe fúrja és
összekulcsoltam az ujjainkat - Mert én szeretlek.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Nem
tudott reagálni a szavaimra. Tisztában voltam vele,hogy nagy súlyú szavak
ezek,de teljesen őszintén gondoltam őket.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-A
felhők eltakarják a csillagokat-nézett szomorúan félre. Kissé csalódottan
sóhajtottam. Nem reagált. Nem akarja azt,hogyha ő elmegy,akkor nekem még
nehezebb legyen tőle elbúcsúznom. Pedig nem lesz nekem így sem könnyebb…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Ahogy
néztem gyengének tűnő testét,fáradt arcát,elkapott egy érzés,aminek nem tudtam
ellenállni. Jobban megszorítottam összezárt kezünket és közelebb hajolva
hozzá,miközben felém fordult megcsókoltam. Kellett egy kicsit noszogatnom,de
viszonozta.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Most már szeretnék aludni-mondta kissé zavartan,miközben elhajolt tőlem. Apró
mosollyal nyugtáztam,hogy milyen jól áll neki,ahogyan enyhén pírba szállt
hófehér arca. Lassan segítettem neki hátrafeküdni és egy hosszú puszit nyomtam
a homlokára.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Szeretlek - súgtam,bár nem voltam biztos benne,hogy meghallotta. Mint ahogyan
azt korábban jóváhagyta,a másik üres ágyra dőltem le,úgy fordulva,hogy őt
lássam. Az orvossal beszéltem,igazából nem szabadna bent lennem,de mivel
könyörögtem neki,falaz nekem. Ő az ügyeletes éjjel, könnyen kijátsza a
személyzetet,plusz üres a másik hely ebben a szobában.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Én is szeretlek,a fenébe is…- hallottam meg a néma csöndet megszakító iszonyat
halk szavakat,azután hátat fordított nekem. Nyílván azt hitte,hogy már nem
vagyok ébren…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Pár
óra múlva még mindig mozdulatlanul néztem magam elé. Halkan felkeltem és
elosontam az ajtóig.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Elmész?- csalódottan szólalt fel Rose.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem. Csak a…mosdóba indultam- nem jött válasz rá,így kiléptem a
folyosóra. Persze,nem vécéznem kellett. Megkerestem a doktorúr irodáját,ahol
égett a lámpa. Bekopogtam,köszöntöttük egymást és leültem az asztala előtti
székre.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mit tehetek önért,Mr.Styles?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Öhm,Rosalieról lenne szó. Miben tudnék segíteni?Milyen gyógymódok vannak…kérem
doktor úr…ő nem halhat meg!- kétségbeesettségem miatt teljesen kibuktam. Nem
bírom,hogy ennyire tehetetlen vagyok és csak nézhetem,ahogyan egyre gyengébb
lesz.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Sajnos attól tartok,hogy már nincs semmi,amit tehetünk érte…- láttam rajta,hogy
őszintén sajnálja- A betegsége kimenetele halálos. Sajnálom. Mikor a végső
stádiumba ér,esetleg gépekre kapcsolhatjuk,de örökké nem tudjuk életben
tartani.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Fájdalmasan
bólintottam,majd inkább visszaindultam a kórterembe. Beléptem a sötét
helyiségbe és a lány felé fordítottam a fejem. Remegő kezekkel nyúltam a
kabátomért és még egy utolsó pillantás után nekiiramodtam. Úgy voltam vele,hogy
nekem mindegy,de ezt már nem bírom tovább. Rohantam,ki a kórházból. Mikor
kiértem a szabadba,a friss levegőre,egy hatalmas levegőt vettem. Hideg volt.
Havazni kezdett. Néztem a hulló pelyheket a holdfényben és rájöttem,hogy sírok.
A szememből patakzik a könny,ki tudja,hogy mióta. Újra kisgyerek akartam lenni.
Egy kisfiú,aki játszik az első lehullott hóban s élvezni,hogy a legnagyobb
gondom,hogy a porhanyós hóból nem tudok golyót gyúrni. Úgy lennék kisfiú,hogy
ne fájjon ennyi minden…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
telefonom rezgett a szövetkabátom zsebében,ezért lassan kivettem és megnéztem:</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Feladó:Louiscimbid<span style="font-family: Wingdings;">J</span><3</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
„Nem
tudja senki,hogy merre vagy. Nagy a baj?Te nem szoktál csak úgy eltűnni. Csak
hogy tudd,tegnap jöttem haza. Bocs,hogy ilyen későn zavarlak,de én még ébren
vagyok,ha rám van szükséged.”</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Ez
az üzenet mellett rengeteg nem fogadott hívásom volt,de nem izgatott. Ránéztem
az órára,hajnali fél kettő. Eléggé homályosan láttam a könnyfátyol
miatt,ráadásul fáztam is. Körülnéztem ,összepréseltem a számat,elfogott a
gondolkodás. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Majd
hirtelen megindultam,csak rohantam és futottam,több utcán keresztül. Nem
éreztem,hogy fáradnék,de őszintén,nem is foglalkoztam vele.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
célutcában lelassítottam. Alig tíz perc alatt odaértem,pedig nem kis távolság.
Az ismerős ház előtt kicsit tanakodtam,hogy tényleg be akarok-e menni,de
tudtam,hogy igen. A piros ajtón kopogtam és türelmesen vártam. Hamarosan ki is
nyílt,s találkoztam az álmos,meglepett tekintetű legjobb barátommal.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Úristen,Harry,mi történt?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Louis…- ennyi jött ki a számon. Gyorsan megölelt,ami hitetlenül
megnyugtatott,mint mindig. Mivel eléggé csípős szél fújt,beinvitált az
előszobába. A meleg azonnal érződött,az arcom is rendesen kipirosodhatott.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Átmentünk
a nappaliba és mindent,szó szerint kiöntöttem a lelkemből. Közben rendesen
eláztattam a bőrömet és jó pár zsebkendőt. Louis nagyszerű barát,tényleg
átérezte a helyzetemet és próbált segíteni. Ő is ugyanolyan kétségbeesetten
próbált támogatni,mint én Rose-t.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nekem Rosie olyan,mint a levegő…nekem szükségem van rá! Érted?!- próbáltam
kiadni magamból a dühömet,már nagyon elegem volt mindenből. Ekkor átnéztem a
helyiségen és megakadt a szemem a csodálatos hangszeren. Vettem egy mély
levegőt,majd lehajtottam a fejem és az ölembe néztem - Játszol nekem valamit?-
motyogtam halkabban. Ő készségesen felállt,miért követtem és helyet foglaltunk
a hangszer előtt. Lou az ujjait a billentyűkre emelte,s miután elkapta a
tekintetem belekezdett a játékba. Imádtam,ahogyan megszólaltatja a zongorát.
Tényleg hallatszott belőle,hogy szereti és szívből teszi. Pont ettől volt
tökéletes. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Az
a vicces,hogy az egész alatt a fejemben visszhangzott Rosalie minden egyes
mondata és szava felém…</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Körülbelül
három órán keresztül ültünk ott és írtunk egy dalt. A sírást sikerült
abbahagynom. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
És most ott hagytad őt?- kérdezte Lou,végül is a legalapvetőbbet,de
bólintottam- Nem azt mondtad,hogy nem mész el mellőle?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Jogos.
Nem tartottam be a szavamat.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mekkora egy idióta vagyok!Él és én cserben hagyom!- pattantam fel azonnal és
sietősen felöltöztem,majd kiléptem az utcára. A lépcső közepén megálltam,majd
visszanéztem. Louis mosolyogva tekintett rám a küszöbön.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Bocsi- visszarohantam és megöleltem- Köszönöm. Mindent.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Tudod,hogy rám mindig számíthatsz!- lepacsiztunk, avagy az mégis férfiasabbnak
tűnik,majd fejvesztve újra elkezdtem szaladni. - Te hülye,állj már
meg,elviszlek!- kiáltott utánam és kiröhögött. Kedves…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Öt
perc sem volt,de már a nagy épület előtt álltunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Figyelj,Haz,ha bármi van tudod,hogy én…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Tudom!És nagyon hálás vagyok- bólintottam felé,azután kiszálltam a járműből.
Beléptem az óriási,üveg kapun és végigsétáltam a kihalt folyosókon. Lassan
lenyomtam a kilincset és bekukucskáltam a kórterembe. Rose még aludt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Az
üres ágyon elfeküdtem és lehunytam a szemem.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Szia,Harry- köszöntött egyből Rose gyenge hangja,mikor felébredtem. Az órára
nézve láttam,hogy már 11 óra lesz.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Hogy aludtál?- kérdeztem,miközben átültem a lábához.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Őszintén?Rosszul-fáradtan pislogott- Tudom,hogy az este elmentél.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Öhm…én..izé..csak…- próbáltam kifogást keresni,de nem találtam. Erre nincs
kifogás.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem,ne mentegetőzz,nem kell!Valójában akkor megkönnyebbültem. A legrosszabb az
egészben,hogy tudjuk,hogy meg fogok halni és te pedig itt maradsz. Harry,én nem
akarom,hogy összeomolj!Nem akarom,hogy láss meghalni!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
szeme a könnyektől csillogott,amibe még az én szívem is belesajdult.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Figyelj-fogtam meg gyorsan a kezét- Megbántam,hogy csak úgy itt hagytalak. Még
egyszer pedig nem követem el ezt a hibát. Itt leszek veled,végig.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Láttam
rajta,hogy minden kis reménye elszáll arról,hogy én lelépek,vissza a
nagyvilágba,elfelejtem őt és élem tovább az életem. De egyben megkönnyebbült
is,hiszen nem kell egyedül végigcsinálnia mindezt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Ki akarok menni az udvarra-nézett át az ablakon- Kiviszel?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Egyből
megszólalt az aggódó énem és próbáltam lebeszélni a dologról,mígnem teljesen
meggyőzött. Tudja,hogy kell engem hatástalanítania….</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Mivel
kint zord idő tombolt,ráparancsoltam,hogy elég vastagon öltözzön fel,s míg
evvel bajlódott megszólalt a telefonom.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Haló?- szóltam bele,de a vonal végén nem volt egy érthető válasz sem,csak
kiabálások. Ezer közül is felismerném;a bandatársaim megint veszekednek,hogy ki
beszéljen velem.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Haló,Haz?- hallottam Louis szavait- Ne kapálózz már,Niall!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Igen,itt vagyok-vigyorogtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Na,szóval,tudod,hogy mindenki téged keresett és mivel nem volt hír
rólad,aggódni kezdtünk. A srácok is hazautaztak és én elmondtam nekik mindent.
Be akarnak menni a kórházba. Megengeded…vagyis Rose hogy gondolja ezt?- igen,a
kérdés nem az én véleményem volt,hanem a lányé,aki most több réteg kabátban és
pulóverben les ki az ablakon.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Oké,pár perc és megdoblak egy üzivel- bontottam a vonalat. Lassan odasétáltam
Rosaliehoz és hátulról átöleltem,az államat a vállára hajtottam.
Éreztem,ahogyan szaporábban veszi a levegőt,mire én elmosolyodtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Kivel beszéltél?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-A
fiúk be akarnak jönni hozzád.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mi?Nem!- bontakozott ki egyből a karjaim közül,majd lehunyta a szemét és
sóhajtva átgondolta- Vagyis…jó…de csak ma és azután nem zaklatnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Rendben-bólintottam komoran,azután üzentem Lounak és megfogtam Rosie kezét és
elindultunk a folyosón.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Kiléptünk
a nehéz üvegajtón,ki a frissítő szabadba. Elmosolyodtam,ahogyan Rose izgatott
mozdulatait figyeltem. A hűvös szél belekapott a hajába,ami a vastag,kötött
sapka alól kilógott. Szinte elveszett a halom anyag között. A bőre fakó volt,a
szeme alatt lila karikák húzódtak,mozdulatai tompának bizonyultak. És még így
is tudott boldog lenni!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Ugye,este is kihozol?- pattant elém szikrázó vigyorral,míg én ott álltam
egészen addig mozdulatlanul, zsebre tett kezekkel és megbabonázva néztem őt.
Mindig is elbűvölő volt,hogy imádja az éjszakai eget kémlelni.
Emlékszem,ahányszor egymásnál aludtunk,virrasztanom kellett vele,mindig
felébresztett,ha véletlenül elaludtam volna. Mikor hullócsillag volt!Na az volt
a nehéz eset… Sosem értettem,hogy van benne annyi energia,talán inszomniásnak
tippeltem.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Persze- találtam meg a hangomat pár másodperc múlva.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Harry,ne légy már ilyen-komorodott el hirtelen- Ha nem tűnt volna fel,még élek!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
És mit gondoltál?Majd mosolyogva várom mikor mész el?- förmedtem rá hirtelen.
Most tőrt fel az,amit próbáltam elnyomni magamban- Szerinted örülnöm kéne,hogy
itt hagysz?!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Persze,hogy nem!De nem kéne így viselkedned!Tudod,nem sírni akarok,miközben
meghalok,hanem nevetni!Veled!Melletted!- vágta hozzám üvöltve a szavakat- Azt
akarom,hogy szeress,amíg ezen az elcseszett világon vagyok! Én akarok boldog
lenni,miközben miattad aggódom!Mert a fenébe is…te itt maradsz és tudom,hogy te
nehezebben viseled azt egészet,mint én!- nincs mese,ki kellett adnunk a
dühünket. Igazából nem is egymásra voltunk mérgesek,hanem magára az életre.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Egymással
szemben álltunk,gyorsan véve a levegőt. Lassan elszállt a feszültség és nagyot
sóhajtva elnevettük magunkat.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Sajnálom…- rázta a fejét mosolyogva.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Tudod…annyira szeretném elhinni,hogy egyszer minden jó lesz-suttogtam,miközben
felemeltem a kezem és gyengéden megsimítottam arcbőrét,ami jéghideg volt- Te
nem fázol?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Ne aggodalmaskodj már! Inkább gyere!- ragadta meg a karom és az udvar vége felé
húzott- Csinálunk hóangyalkát?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Olyan
aranyosan pislogott felém,akár egy újszülött,sőt úgy nyűgöz le
olykor-olykor,mint mikor az apuka elsőnek pillantja meg a kislányát. Rögtön
imádja őt és védelmezni akarja…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Várj!- kértem meg,hogy álljunk meg- Előtte hagy…- először azt hittem meg kéne
kérnem vagy valami…de aztán rájöttem,hogy nincs ilyesmire szükség.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Úgyhogy
csak megcsókoltam,amit meglepetten,de viszonzott.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Hó-hó!Szólhattatok volna,hogy később jöjjünk!- hát igen. Az idilli pillanatot
Louis kiáltozása szakította félbe,mire mindketten felkaptuk a fejünket. A négy
fiú felénk igyekezett,ki széles vigyorral,ki pedig szomorú tekintettel. Míg Lou
vidáman ölelte körbe a lány kicsiny testét,találkozott a tekintetem Niallével.
Már már gyászos pillantásokkal pislogott,hiszen mindenki tudja,ő a
legtörékenyebb közöttünk,őt viselik meg a legjobban az ilyen esetek. Azután
Zaynre néztem,aki kifejezéstelenül meredt előre,ő hihetetlenül át tudja érezni
a kínt,ami az embert rombolja. Liam arca fájdalmas mosolyt vetett,majd
bátorítóan felém bólintott. Tudtam,hogy ők az igazi barátok,mellettem állnak és
most már nemcsak nekem lennének képesek segíteni,hanem Rosienak is.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Pont
akkor szállingózni kezdtek a hópelyhek,mikor az üdvözlő ölelések véget értek.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Gyerünk,srácok,most nektek annyi!- elmosolyodtam,ahogy meghallottam Rosalie
imádnivaló,őszinte nevetését,majd megdobott egy hógolyóval. Persze,nem
hagyhattam annyiban,visszatámadtam,de nem őt,hanem Louist találtam el. Így
kezdődött a harc,amibe mind beszálltak és tudtak önfeledten játszani.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Hócsatáztunk,próbáltunk
hóembert építeni,hóangyalt csináltunk és volt,hogy csak fetrengtünk a
hóban,kacagva.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Oké,már ideje lesz bemenni!-Liam az ép gondolataimból szólalt meg,amiért hálás
voltam. Kicsit elkapott a hév,ami miatt nem is figyeltem,hogy igazából Rose
beteg.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Vidáman
mentünk be a meleg,tiszta kórház falai közé. A társalgó mellett mentünk
el,ahova Lou bement,így kénytelenek voltunk őt követni. Pár beteg ült csak a
szobában,köztük egy kislány. Azonnal felcsillant a szeme,ahogy felismert
minket,majd Zayn és Niall el is helyezkedtek mellette. Én követtem Louist,aki
némán helyet foglalt a zongora előtt. Tudtam,hogy mire készül,anélkül,hogy
kimondta volna. Belekezdett a dalba,én pedig énekeltem. Nem érdekelt,hogy
gyakorlatilag egy kórház közepén vagyunk,csak énekeltem,méghozzá Rosienak,aki
teljesen meglepve hallgatott.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-…Cause
im tired of sleeping alone…- fejeztem be,mire a helyiségben tapsvihar lett
úrrá. Aprót mosolyogtam,miközben biccentettem egyet köszönésképp.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Rose
meghatódottan lépkedett mellettünk,miközben a kórterme felé igyekeztünk. A négy
fiútól fájó búcsút vett,nagyon nehezen szakadtunk el egymástól. Nem volt
könnyű,de a srácok végül képesek voltak elsétálni,viszont olykor-olykor visszanéztek
még. Óriási gombóc volt a torkomban,ahogy néztem a távolodó alakjukat és
vártam,hogy Rosie átöltözzön száraz ruhába.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Mikor
bementem az ajtón,az ágyra próbált feltápászkodni,elég nehézkesen. Vizes
kabátomat feldobva az akasztóra,odasiettem hozzá és segítettem neki.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Alig várom,hogy besötétedjen és visszamenjünk…- suttogta csukott szemmel,eléggé
kimerült volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Arcához
emeltem a kezem és végigsimítottam. Jólesően bújt hideg tenyerembe,míg ő
tűzforró volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Jól vagy? Neked lázad van!- azonnal felálltam és szóltam egy ápolónak,aki
miután megmérte a testhőmérsékletét,adott neki lázcsillapítót és az esti
gyógyszereit is megkapta. Hihetetlen mennyi tablettát le kell nyelnie,míg enni
egy falatot sem hajlandó.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Hagytam,hogy
aludjon,közben le sem vettem a szememet sápadt arcáról. Szívszorító,hogy szinte
a saját árnyékává vált e csekély pár nap alatt,s ez ellen én kevés vagyok.
Akárhogy is,akármivel akarok neki segíteni,én nem vagyok rá képes. Ujjammal
gyengéden cirógattam kézfejét,miközben már-már görcsösen tartogattam karját az
enyémek között. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mr. Styles?- jelent meg mellettem az orvos,kire felkaptam a fejem,jelezve,hogy
figyelek rá- Sajnos,rossz hírt kell közölnöm. Mrs.Thompson eredményei nem túl
kedvezőek. Úgy tűnik,hogy az állapota egyre csak romlik.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
hír lesújtott. Zavartan össze-vissza tekingettem magam előtt,majd hatalmas
sóhajjal bólintottam egyet. A doktor úr megértően köszönt és távozott. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Nagyokat
pislogtam a plafon felé,nehogy kicsorduljon egy könnycsepp. Erősnek kell
látszanom!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Harry…-nyöszörgött Rose,miközben kinyitogatta a szemét- Jól látom,hogy
besötétedett?-halványan mosolygott. Elnevettem magam,miközben lenéztem a földre
és próbáltam nem foglalkozni a gyomromban érzett hihetetlen nagy fájdalommal.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Na,öltözz,drága!-pusziltam meg a homlokát és segítettem neki felkászálódni.
Imádom őt boldognak látni,s ha neki ilyen kis idő jutott,akkor ezt fogom neki
csodálatossá varázsolni. És mivel ő a csillagokat imádja mindennél jobban,ezért
azt is fogjuk megnézni az éjszaka.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Lassan
lépkedtünk a kihalt folyosón,egymásba karolva. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nagyon fáj?- kérdeztem rá szomorúan,hiszen tudtam,hogy minden kis mozdulat a
nehezére esik.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Kibírom- szisszent fel és miután kicsit megdörzsölgette a térdeit,haladtunk
tovább. Utáltam,hogy fáj neki,utáltam,hogy beteg és gyűlöltem,hogy ez mind
megtörténik vele!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Ahogy
kiértünk a havas természetbe,beteges arcán széles vigyor húzódott,ami kellemes
bizsergést váltott ki belőlem.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Le
akart ülni a padra,de nem engedtem. Lesöpörtem róla a havat,majd én
helyezkedtem el rajta és Rosie derekánál fogva az ölembe húztam őt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Én…azt hiszem,hogy- kezdte zavarodottan- Úgy érzem,hogy már nincs sok nekem
hátra- valami belenyilallt a szívembe,túlontúl kínoz- Harry,ezt mindketten
tudtuk,hogy hamarosan eljön- fejét vállamra hajtotta,már ez is nehéznek
bizonyult a számára- Én csak azt szeretném,hogy te rendben legyél.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem lesz semmi baj-oldalra fordultam,hogy meg tudjam csókolni- Mindennél jobban
szeretlek</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Én is szeretlek…- egy könnycsepp szánkázott le fehér bőrén. Végre,képes lett
kimondani,amit eddig nem mert. Tisztában voltam vele,hogy csak engem akar óvni
a még nagyobb csalódástól,de rájött, hogy nincs rá szükségem. Én így tudok
örülni,hogy kimondta,hogy visszhangozhasson a fejemben a többi szava
mellett,mézédes hangján. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Mohón
újra ajkait faltam,nem tudtam betelni vele. Kínkeservesen eltávolodtam tőle és
inkább a csillagok pásztázására invitáltam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mit kezdek én majd nélküled…- szólaltam meg alig hallhatóan,miért csak
elmosolyodott.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="background: white;">- Tudtad, hogy a csillagok mindig veled lesznek? Csak
felnézel az égre, és már nem is vagy olyan magányos- válaszolta bazsalyogva-
Énekelsz nekem? Azt,amit a társalgóban. Olyan gyönyörű…</span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="background: white;">- Neked írtuk-pusziltam bele a hajába,majd miközben
simogattam daloltam neki.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="background: white;"> ***</span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Még
fáradtabban tértünk vissza a kórterem ,lesegítettem Rosalieról a vastag
ruhadarabokat,majd én is levetkőztem. Befeküdtem az ágyába és szorosan
egymáshoz bújtunk. A háta egészen a mellkasomhoz simult,ahogy átöleltem őt és
maga előtt összekulcsoltuk az ujjainkat.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Órákat
beszélgettünk. Elmeséltük,hogy kivel mi történt a röpke két év alatt,ki mit
érzett,hogy mikor nevettünk,hogy mikor sírtunk és hogy mennyire hiányoztunk
egymásnak,anélkül,hogy ezt tudtuk volna. Minden kis apróságot megtudtunk
egymásról,tényleg a lehető legtöbb információt átadtuk egymásnak.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Tudod,Harry,én úgy képzelem el,hogy miután meghalok,még mindig veled vagyok.
Mindig felülről nézlek,a csillagok között,s nappal hiába nem láthatsz,én ott
vagyok. De mikor lemegy a nap,te jól tudod,hogy honnan figyellek. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Én
nem tudtam mit válaszolni erre. Már a gondolattól szenvedtem,hogy hamarosan nem
lehet itt mellettem,nem érezhetem és láthatom minden mozdulatát.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Megfordult,hogy
egymásra tudjunk nézni. Nagyon nehezen pislogott,láttam rajta,hogy alvásra van
szüksége,de nem akar.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nevezhetsz önzőnek,de nekem ez a pár napod volt életem eddigi legszebb
időszaka- jelentettem ki,s közben végigsimítottam a láztól forró arcát- Annyira
fáj,hogy elveszítelek!-bukott ki belőlem.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-Tss!Nem
veszítesz el! Mindig melletted leszek!- adott egy apró csókot- Hihetlen,hogy
milyen ostobák voltunk. Nem mertünk ebbe belevágni,mert féltünk,hogy
elveszítjük a barátságunkat-nevetett fel gúnyosan- Pedig annyira odavoltam már
akkor is érted…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Szeretlek!- mondtam- Szeretlek!Szeretlek!- ismételtem,míg közel,egészen az
ajkaiig hajoltam és megcsókoltam. Nem egészen úgy,mint eddig. Most inkább volt
követelőző és erőd,mintsem gyengéd és óvatos,ahogyan eddig tettem.
Ugyanolyan kétségbeesetten becézgettük egymás ajkait,tudtuk,hogy lassan ez a
búcsú.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Szeretlek!- mondta ki nekem is,mi alatt én néztem a sírástól és a forró láztól
kipirosodott arcára,a könnyektől piros kéken csillogó szemét. Még így is
hihetetlenül gyönyörűnek találtam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Jó
pár néma percig figyeltük egymást,el akartuk raktározni a gondolatainkba minden
apró vonalat a másikról.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Lassacskán
a mellkasomra vontam törékeny testét,homlokára nyomtam a számat és karjaimat
erősen köré vetettem. Kissé megnyugtatott,de még mindig fájt az
elkerülhetetlen.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Annyira fogsz hiányozni,annyira nem akarom ezt az egészet!- suttogtam,miközben
megeredtek a könnyeim.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nyugodj meg,Harry- imádtam,ahogy kiejti a nevemet,s feltűnt,ezt egész nap
többször megtette- Neked élned kell tovább. Vannak csodás barátaid,akik
melletted állnak. Ugyan,te nem hallottad,de mindegyikőjükkel váltottam pár
személyes mondatot. Figyelj,legyél önmagad!Nem szeretném azt tudni,hogy
tönkretettelek! Szeretlek!- nyugodtan,és lassan beszélt- Félek.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Rose- ízlelgettem a nevét,hisz oly régen és olyan keveset mondtam ki - Nincs
okod rettegned semmi miatt. Mindig veled leszek,ahogy te velem!</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-top-alt: auto;">
Úgy mozdultam,hogy felnézzen
rám és megcsókolhassam,még egyszer. Utoljára,de úgy,ahogy szerettem
volna,gyengéden és szeretettel tele. Akármi is történjen, soha nem akartam
elfelejteni, milyen érzés vele lenni. Az érintését, az ízét, még az illatát is
olyan mélyen a lelkembe akartam égetni, hogy senki, senki ne vehesse el tőlem.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Harry?- szinte lehelte,kábán.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Igen,Rose?- kérdeztem vissza ugyanolyan halkan,nagyot nyelve.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Álmos vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Aludj - kértem,ahogy felülről végigsimítottam hátra a haját.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
De ugye,itt maradsz velem?- szemhéjait lassan engedte lecsukódni,érezte,hogy jó
helyen van- Mikor felkelek,itt leszel,ugye?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Persze- mosolyogtam szelíden,a hangom kissé remegett,óriási gombóc volt a
torkomban- De most már tényleg aludj,fáradt lehetsz…- óvatosan megpusziltam
feje búbját- Rosalie?</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Hmm?- halkan még tudtomra adta,hogy még magánál van,bár már azt hittem,nincs
ébren.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Csak szeretlek. Szép álmokat,gyönyörűség- sajnos búcsúnak szántam s a
zokogással küszködve ejtettem ki a szavakat.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Neked is,Harry. Szeretlek- súgta mosolyogva- Köszönök,mindent. Majd találkozunk
– belepuszilt a mellkasomba,majd gondosan hozzám bújva átengedte magát a
fáradtságnak és elaludt.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Igen,mindenképp…majd találkozunk…- szorítottam erősen magamhoz,de csak úgy,hogy
neki kényelmes legyen.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
***</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Több
óra eltelhetett,már lassacskán a nap is felkelt,így búcsút intve a fényes
csillagoknak. Nem nagyon törődtem semmivel sem,csakis egyedül Rosiera
koncentráltam,ahogyan édesdeden aludt a karjaim között. Néha-néha iszonyat
gyengéden megsimítottam,de vigyázva,nehogy felzavarjam,bár erre nem volt
esély,hiszen végre mélyen aludt,nem úgy,mint az elmúlt pár napban.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
lányt bámulva felidéztem a vele eltöltött szép emlékeket,emlékeztem dallamosan
csillingelő hangjára és boldogsággal teli nevetésére.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Ahogy
a testemhez simult törékenynek tűnő teste,éreztem az egyenletes és lomha
lélegzetvételeit, hallgattam halk szuszogásait,s figyeltem lassú szívverését…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
gondolatom össze-vissza csapongott a jelen s jövő között,már-már én sem hittem,hogy
melyik idősíkban vagyok.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
De
hirtelen a helyiségre idegesítő csend borult,semmi szuszogás,remegő karjaim
többé nem mozdultak a levegővételektől. Hirtelen elfelejtettem levegőt
venni,mikor a felismerés miatt a szívem hatalmasat és egyben óriási fájdalommal
dobbant.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Minden
megmaradt erőmmel azon voltam,hogy magamhoz szorítsam immáron élettelen
testet,a könnyeim magától értetődően megindultak,miközben arcomat az övéhez
nyomtam,ami valósággal lángolt a láztól.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Nagyon
nehéz volt,de rávettem magam,hogy felálljak mellőle,szó szerint rá kellett
erőszakolnom magam,hogy a csempére helyezzem a talpam és bizonytalan lépteimmel
a folyosóra lépjek.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Valaki!- kiáltottam zokogva –Valaki! - egy nővér azonnal besietett a
kórterembe,én viszont nem mozdultam az ajtó mellől. Csak bámultam ki a
közlekedőre és sírtam,ahogy próbáltam felfogni a történteket. </div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Részvétem – törte meg végül a csendet az ápolónő, mikor pár pillanatra megállt
mellettem,de én nem reagáltam semmit,míg elindult orvosért.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Megragadtam
a kabátomat,azután gondolkodás nélkül lépkedtem kis,a szabad levegőre. Hideg és
zord idő volt,s annak ellenére,hogy csak vékony dzseki volt rajtam,nem fáztam.
Vagyis nem foglalkoztam vele különösebben.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
kórház lépcsőjén,körülbelül a közepén lehettem,leültem. A zsebembe mélyesztettem
a kezemet,telefonomat kivettem és tárcsáztam.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Haló,Harry?- hallottam meg a vonal másik végén Louis rekedtes hangját,nyílván
felébreszthettem.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Rose…- nem bírtam kimondani,egyszerűen nem ment.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Mi? Mi van vele?- hallatszódott,hogy valamit matat,lehet felöltözni készült.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Nem bírom…ne kérd,hogy kimondjam…- újra sírtam,ő pedig elindult értem. A
mobilomat leejtettem,majd a tenyerembe temettem az arcomat. Elképzelhetetlenül
fájt,zokogtam,rázkódó vállal ültem ott,a fagyos lépcsőfokon,míg Lou oda nem
ért.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Hé,haver- ahogy felnéztem rá,láthattam,hogy ő is könnyezett. Igen,hát ki ne
szerette volna meg ezt a lányt…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
-
Hívd fel a többieket is és gyertek át. Vigyél haza- kértem és erőt véve magamon
elsétáltam az autóig.</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<span style="font-size: 14.0pt;">2019.január 1.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Azóta
próbálok ismerkedni a lányokkal,de egy idő után mindig eszembe jut Rose.
Hiszen,ha megtalálok egy nőben egy tökéletes tulajdonságot,rájövök,hogy
Rosalieban is megvolt…és őt szeretem…mindennél jobban,a mai napig…Hiszen minden
nap eljő az este,az égre felkúszik az a millió és egy káprázatos,fényes csillag
és érzem,hogy nem vagyok egyedül. Nem,ugyanis akármikor felnézek a sötét
égboltra,láthatom,hogy ott van Ő.A leggyönyörűbb,a legfényesebb és az enyém. Ő
az enyém…örökké…</div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
<i><span style="font-family: "Arial Narrow";">A One Direction önéletrajzi könyvét
több milliárdan megvették és hitetlenkedve olvasták a sorokat. Leginkább
Harryn lepődtek meg, s minden előítéletük elszállt,ugyanis a valóság szöges
ellentéte. Mint kiderült ez az eset,a rajongóknak rá kellett jönniük,hogy a
dal,ami fél évre rá megjelent,Rosienak lett írva. Azóta,ha ránéznek e göndör
hajú,mosolygós férfira,rájönnek az emberek,hogy rosszul ítélték meg. S
tudják,ha itt az éjszaka,Harry a lakásának teraszán áll és vidáman üdvözli
szerelmét,aki csak a csillagokkal bújhat elő és beszélgethet vele, mígnem Harry
ideje is el nem jő….</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Kovács Réka novellája:</div>
<div class="MsoNormal">
<img alt="tumblr_lq9in9h9vf1qbakjco1_500_large.gif" class="hv" height="134" src="https://mail.google.com/mail/u/0/?ui=2&ik=091440cd7a&view=att&th=13ffbb1a40d1c9fd&attid=0.1&disp=thd&zw" width="200" /><!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
<b><i><u>A dílerem</u></i></b></div>
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
A
nevem Alice Pow. Sose hittem, hogy én leszek az a lány, aki beleszeret egy
olyan férfibe, aki elvileg tönkreteszi az életét. Én a főiskoláig egyszer sem
ittam, cigiztem vagy drogoztam. Amíg meg nem jelent Brandon Argent. Egy osztályba
kerültünk és én, a kicsi Alice mindig bajba kerültem. Engem szúrtak ki a
focisták, hogy gyakorolják a tapizást, vagy én voltam az, akit a bálkirálynők
megfenyegettek, hogy fogjam vissza magam, vagy felismerhetetlenné vernek. Nem
tagadom, sokak szerint okos és szép vagyok. Bár szerintem nem. De nem törődtem
velük. Egyedül a tánc és a tanulás számított. Brandon volt a legkedvesebb, sőt
össze is verekedett pár sráccal, hogy megvédjen. Megkedveltem. De rájöttem,
hogy ő sem tökéletes. Igen, bevallom, randiztunk. Nem is egyszer. Egyszer sem
beszéltünk a múltunkról vagy a jövőnkről. Talán nem is volt jövőnk. Egyik este,
amikor átmentünk az albérletembe, amit anyuék fizettek, megegyeztünk, hogy
végre kiteregetjük a lapjainkat. Először én kezdtem. Bevallottam, hogy volt
idő, mikor depressziós voltam és vagdostam magam. Igen, vagdostam. Bran,
egészen jól fogadta. Aztán ő jött. És itt tört össze a kis álomvilágom. Minden,
amit egy srácban akartam, minden, amit reméltem, hogy soha nem kell átélnem.
Még mindig tisztán emlékszem azokra a percekre.</div>
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Alice, ígérd meg, hogy végig hallgatsz, és nem szólsz bele. – nézett rám
könyörgően, mire bólintottam egy aprót. – Valamint, nem mész el, nem küldesz
sehova, míg meg nem tudod az okaimat.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Ugye nem vagy földönkívüli? – kérdeztem mosolyogva, bár tudtam a
választ.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Nem. – nevetett ő is, mire megszorítottam a kezét.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Akkor nem kell tartanod semmitől. Nem lehet semmi rossz.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Te csak azt hiszed. – hajtotta le a fejét. – Drogdíler vagyok, Ali.
Drogdíler.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Mi? – ugrottam fel. – Nem, nem, nem! Nem vagy az!<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>De. Sajnálom… a családomnak pénz kellett én pedig futárfiúból, díler
lettem.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Megtudtam az okát. Most pedig menj. – mutattam az ajtó felé, de
mindeközben a padlómat szuggeráltam.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Alice, édes kicsi Alice… - motyogta, míg a kezét az arcomra simította. –
Ne küldj el Csoda országból…<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Ez nem Csoda ország, sőt nem is Soha ország, Pán Péter. Itt nem
maradhatsz örökre. És egy percre se. Most pedig menj!<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Sajnálom. – suttogta, majd kilépett az ajtón, vele együtt az életemből.
Összetörtem. Teljesen. Nem akartam egy ilyen sráchoz vonzódni, legkevésbé
tartozni. Pár nappal később már egy éjszakai klubban táncoltam pénzéhes
fiúknak. Nem gondoltam, hogy idáig süllyedek, de megtettem. Miután Brandon
elment még a városból is, én depressziós lettem. A vagdosásból, pia, a piából,
pedig drog lett. Amint ez megtudták a tanáraim, kicsapattak. És amint
kicsapattak, a szüleim szeretete is megszűnt. Nem beszéltek velem, sőt még le
is mondták az albérletet. A holmimmal együtt az utcára kerültem, majd egy régi
motelbe. Ott mindennap megdolgoztam az ételért és a tetőért, ami a fejem felett
volt, de nem tudtam sokáig húzni. Be kellett keményítenem. Így elővettem a
legrövidebb szoknyáimat, majd egyéjszakás kalandokba kezdtem… Először
kellemetlennek éreztem és tudtam, nem helyes, de ha ezt kell tenni, hát ezt
kell tenni. Miután lefeküdtem velük, megkaptam a pénzt és leléptem. Viszont
tettem egy még aggasztóbb dolgot. Amikor nem figyeltek, mindig megloptam őket.
Egyik este épp mentem volna el a következő sráccal, amikor egy idegen megfogta
a kezem, majd kihúzott az utcára, onnan pedig egy sikátorba. Először nem
ismertem fel, de őt a legrosszabb helyzetben is megkülönböztetem a többi
fiútól.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Brandon? – kérdeztem remegve, mire kilépett az árnyékból.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Alice, mégis, mit képzelsz, mit csinálsz? Miért riszálod ismeretlen srácoknak
magad?<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Nem riszálom. Csacsacsázok. Nem ugyanaz.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Alice! – förmedt rám, mire összehúztam magam. – Mond el, mi történt,
miután elmentem!<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Tudni akarod? – kiabáltam már én is. – Elcsesztem. Vagdosás, pia, drog.
Miattad. Ha nem védesz meg, ha nem szeretek beléd, akkor nem rúgtak volna ki és
a szüleim még mindig szeretnének! Ezt akartad? Tönkretenni engem?<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Nem! Nem akartam, sajnálom. Nem hittem, hogy ennyire szeretsz.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Ennyire szeretlek? Azt hitted üres szavakkal dobálózok? Mit képzeltél?
Tudod, mit? Ne mond meg. Utállak.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Alice, én, szeretlek és mindig szeretni foglak. Ezt megígérhetem. Egy
barom voltam, mégis a világ összes kincséért sem felejtenélek el.<br />
<div class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto;">
Megráztam
a fejem és kifelé indultam a sikátorból, amikor szembetaláltam magam egy
sráccal. Pisztolyt tartott felém és remegés nélkül nézett a szemembe. Csupán a
megvetés látszódott rajta, majd közelebb lépett.</div>
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Te kis szuka! Megloptál! – morogta, míg közelebb lépett. Brandon az
árnyékból figyelt, de már ő sem bírta tovább.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Mégis mit képzelsz? Hagyd a lányt békén! Mennyi kell? – vette elő a
tárcáját.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Argent. Rég láttalak. Azt híresztelték, hogy eltűntél a városból. Ezek
szerint visszajöttél. És ez nem a pénzről szól. Akárki feküdt le ezzel a
mocskos ribanccal, mindig meglopta őket. Itt a végkielégítés. – mondta, majd
meghúzta a ravaszt. Én csak álltam és nem bírtam mást tenni. Brandon
elüvöltötte magát, míg én a földre zuhantam. Hallottam, hogy a srác elmegy, majd
Bran letérdel mellém és a fejemet a térdére húzza.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Alice, édes kicsi Alice… annyira sajnálom… hívok mentőt! Tarts ki! –
mondta, majd pár másodpercig a telefonba magyarázott. Miután letette újra felém
fordult, de én nem sokáig bírtam és kezdett lecsukódni a szemem. – Alice! Itt
ne merj hagyni! Szeretlek.<br />
-<span style="font-size: 7.0pt;">
</span>Én is szeretlek. – suttogtam meggyötörten. – És mindig szeretni foglak.
És soha nem utálnálak. Mindig te leszel az én dílerem. – mosolyogtam, majd örök
álomba zuhantam.<br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
Veronika novellája:</div>
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:WordDocument>
<w:View>Normal</w:View>
<w:Zoom>0</w:Zoom>
<w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone>
<w:PunctuationKerning/>
<w:ValidateAgainstSchemas/>
<w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
<w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
<w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
<w:Compatibility>
<w:BreakWrappedTables/>
<w:SnapToGridInCell/>
<w:WrapTextWithPunct/>
<w:UseAsianBreakRules/>
<w:DontGrowAutofit/>
</w:Compatibility>
<w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
</w:WordDocument>
</xml><![endif]--></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<!--[if gte mso 9]><xml>
<w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156">
</w:LatentStyles>
</xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]>
<style>
/* Style Definitions */
table.MsoNormalTable
{mso-style-name:"Normál táblázat";
mso-tstyle-rowband-size:0;
mso-tstyle-colband-size:0;
mso-style-noshow:yes;
mso-style-parent:"";
mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt;
mso-para-margin:0cm;
mso-para-margin-bottom:.0001pt;
mso-pagination:widow-orphan;
font-size:10.0pt;
font-family:"Times New Roman";
mso-ansi-language:#0400;
mso-fareast-language:#0400;
mso-bidi-language:#0400;}
</style>
<![endif]-->
</div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
<b><span style="font-size: 16.0pt;">Kockáztass</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
<b><span style="font-size: 16.0pt;">Veronika novellája</span></b></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="mso-margin-bottom-alt: auto; mso-margin-top-alt: auto; text-align: center;">
<br /></div>
<div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><b><span>A sors így akarta</span></b></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Egy esősvasárnapi napon otthon gubbasztottam és
néztem, ahogy az esőcseppek végig folynak az ablaküvegen és így homályossá téve
azt. Még látszódott a távolba csapó villámok vége és hallatszott dübörgő hangjuk
is. Ahhoz képest, hogy nyár volt, minden második nap eset az eső.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Másnap reggel mikor felébredtem, megéreztem az ablakon
beszűrődő napsugarak perszelő érintését, ami arra kényszerített, hogy kinyissam
a szemem.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Nagyot sóhajtottam és kikeltem a piha-puha, párnák
közül. Rögtön a konyha felé vetem az irányt, hogy a napom egy nagy bögre
kávéval indíthassam.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Ahogy leértem az említetett helység felé észrevettem
egy üzenetet az asztalon.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i><span>Kedves Annie!</span></i></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i><span>Munka ügyben el
kellett utaznom, maximum jövő héten tudok haza jönni!</span></i></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i><span>Vigyázz magadra!</span></i></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><i><span>Anya</span></i></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Na persze, mint mindig - gondoltam magamban</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Összeütöttem magamnak egy könnyed reggelit majd
lementem a partara sétálni. Enyhén fújt a szél, ezért magamra kaptam a piros
kardigánom. Sétálás közben megéheztem, ezért célba vettem a közelben lévő
kajáldát.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Mikor pedig neki álltam volna megenni az isteni
burgeremet, véletlenül nekem ütközött valaki. Az üdítője a pólómon landolt és
már éppen készültem volna leordítani a fejét mikor felnéztem és a gyönyörű
szemeivel találtam magam szembe.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Bocsi, bocsi – mentegetőzött azonnal én pedig meg
csak álltam ott, mint, akinek a lába a földbe gyökerezett</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Semmi baj – ennyit sikerült kinyögnöm</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-De igen is van… tartozom neked egy pólóval</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nem, dehogy is – mondta és közben már a nevetést sem
tudtam megállni</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Legalább azt engedd, meg hogy meghívjalak egy új
burgerre – mutatott a földre ahol a szendvicsem hevert, amit észre sem vettem,
hogy leejtettem </span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Köszönöm nagyon kedves vagy</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Egyébként hova indultál?- kérdezte tőlem miután
mindent pótoltunk, ami a földön landolt az előbb</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Csak sétálni a partra.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Remek. Veled tarthatok?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Persze. Ha van kedved.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Van.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>- De van, egy kis probléma nem sétálhatok csak, úgy
bárki idegennel</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>- A nevem Nick. És így már nem is vagyok idegen.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Vezetéknév?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nincsen. És téged, hogy hívnak.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Annie.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Vezetéknév?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Annyit adok, amennyit kapok- mondtam nevetve</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Áááá szóval így állunk?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Így! Egyébként honnan jöttél?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Chicagóból.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Tényleg? A nővérem is ott lakik.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ez tök jó… Mondd csak, Annie eljönnél velem egy
randira?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Persze.- mondtam egyetlen percet sem hezitálva</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Nem gondoltam volna, hogy elhív, de nagyon kellemes
meglépetés volt és nagyon örültem neki, így boldogan mondta igent.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span>*</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Este 8 órára beszéltük meg, hogy értem jön kocsival és
elvisz engem vacsorázni. Mikor a fekete autója leparkolt a házunk előtt rögtön
mosolyra húzódott a szám és szaladtam is kinyitni az ajtót.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Szia!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Szia, gyönyörű! Indulhatunk?- közben pedig kinyitotta
nekem a kocsi ajtaját </span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Persze. És hova is megyünk?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Majd meglátod! Meglepetés!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ne… tudni akarom!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Légy türelmes!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>- Rendben. Addig is mesélj valamit magadról!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mit szeretnél tudni?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Pl. dolgozol valahol vagy suliba jársz?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Igen egyetemre járok és mellette dolgozom is,
Chicagóba jártam eddig, de itt fejezem be az évet.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>A munkahelyem pedig nincs messze attól a kajáldától
ahol találkoztunk.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Miért jöttél el onnan, ahol régen laktál?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Újra akartam kezdeni, egy új lappal!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Megint szólásra nyitottam volna a számat, de közben
észrevettem, hogy megjöttünk.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 36pt;">
<span style="font-size: small;"><span>-</span><span> </span><span>Itt vagyunk!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>Egy otthonos kis faház volt,
aki errefelé lakik, nem gondolná, hogy ilyen nyugodt környék is van errefelé.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>-Nagyon szép!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>-Örülök, hogy tetszik.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>Nick kiszállt a kocsiból
majd átviharzott a másik oldalra és nekem is kinyitotta az ajtót.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>-Köszönöm.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>-Gyere, fáradj beljebb!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>Bent egy terített asztal
várt minket, amit Nick előre megcsinált. Az asztalon lévő gyertya világította
meg az egész szobát és édes illatokkal terítette be az egész kis kunyhót. </span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal" style="margin-left: 18pt;">
<span style="font-size: small;"><span>-Nick… ez csodálatos!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span> -Tetszik?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span> -Még hogy tetszik-e?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Közben a közöttünk lévő távolságot egyre inkább
csökkentette és végül azt vettem észre, hogy néhány centiméter választja el az
arcunkat egymástól.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Imádom!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span>*</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>A randi végeztével Nick hazakísért és mivel kellemes
idő volt úgy döntöttünk sétálunk.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nagyon köszönöm a mai estét, nagyon jól éreztem
magam.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Én is.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Majd néhány másodpercnek tűnő séta után megérkeztünk,
én az ajtó előtt megtorpantam majd szembe fordultam Nickkel.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Megismételhetnénk egyszer- mondta inkább kijelentve,
mint kérdezve</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mindenképpen.- adtam azért egy beleegyező választ</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Gyönyörűek a szemeid. –mondta és közben már éreztem
forró leheletét az ajkaimon… de valami megzavart minket</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Kinyitódott mögöttünk az ajtó és a nővérem állt ott</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Vanessa?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Hugi? Hát itt vagy?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mit keresel te itt? –kérdeztem tőle rögtön hiszen
csak későbbre vártam</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Hamarabb jöttem. Meglepi!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Örülök, hogy itt vagy- mondtam és közben kiváltunk az
öleléstől és ezután Vanessa szemügyre vehette Nicket is</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nick?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>- Vanessa? Mi a…</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>- Én…</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Várjunk csak, ti ismeritek egymást?- kérdeztem
megdöbbenve</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Igen… ő volt a vőlegényem</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-A mid? Ez igaz? – néztem rögtön Nickre</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Várj, te is egy Montgomery lány vagy?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Igen… ezt nem hiszem el!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Szerintem az lesz a legjobb, ha most elmész Nick</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ne… Annie, kérlek, had magyarázzam meg!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ne, kérlek, most menj el!- majd felviharzottam a
szobámba és Vanessa pedig rögtön utánam szaladt, de Nicknek nem maradt más
választása, mint elmenni</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Annie, várj meg!- kiabált utánam Vanessa és mikor
utolért leült mellém az ágyra</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mondd el, mi történt! Azt sem tudtam, hogy vőlegényed
volt!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ez egy hosszú történet…</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Időm az van.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Legyen. Évekkel ezelőtt találkoztunk fiatalon és
szerelmesek lettünk. Pár hónap járás után megkérte a kezem, persze azt hozzá
kell tennie, hogy nem szokásos lánykérés volt, ugyanis semmi gyűrű vagy rendes
esküvő nem szerepelt a terveink között.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Miért?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nem tudom. Csak egyszerűen nem vágytunk rá. Csak le
akartuk <i>úgymond </i>tudni.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Értem és mi történet?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Az esküvő előtti estén balesetem volt, egy kocsi
elütött</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mi? Hogy, hogy nem értesítettek minket?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Megkértem, lefizettem, könyörögtem nekik…tudod a
szokásos</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Aha…</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Szóval miután felépültem a balesetből, úgy éreztem
nem elég az, amim van és biztos, hogy nem is Nick mellett fogom megtalálni azt,
így nem házasodtunk össze</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mikor volt ez?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Körülbelül,úgy egy éve. És az óta nem találkoztunk,
ezért is lepődtem meg, hogy most itt van. De most már elég a kérdésekből,
aludj, késő van már. Majd holnap folytatjuk!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: small;"><span>*</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Jó reggelt! – köszöntem mikor megláttam Vanessát a
konyhában</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Neked is! Hogy aludtál?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Jól, köszi.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Kérsz kávét?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Persze.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Amíg aludtál volt a postás és a szomszédban nem
messze bált rendeznek ma este és hivatalos vagy rá.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Valami 50. éves évforduló vagy ilyesmi …nem figyeltem.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Értem. Jól hangzik, de nincs egy jó ruhám sem.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ááá… ne aggódj én hoztam. Ez lett volna a meglepés
csak nem volt időm odaadni tegnap, tudod…</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mutasd!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Gyere! </span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><i><u><span>Este a bálon:</span></u></i></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<br /></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Mikor beléptem a terembe észrevettem annak a sok
embernek a tekintetét, akik mind engem fürkésztek a tekintettükkel. Legszívesebben
kiszaladtam volna, de most csak kedvesen mosolyogtam mindenkire. Ahogy egyre
beljebb haladtam és nézegettem az épület különlegességeit, megpillantottam
Nick-et, aki éppen sietősen igyekezett felém.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Annie!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ne, Nick most nincs kedvem.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-De várj, kérlek, meg kell hallgatnod!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Jó. Kapsz 5 percet! Számolom!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Köszi.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-De mielőtt belekezdesz, el kell mondanom, hogy
Vanessa már mindent elmondott és még mindig nem hiszem, hogy nekünk együtt
kellene lennünk.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Mindent?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Igen.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Az eljegyzésről, a babáról és a balesetről is?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ig… baba?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Ááá persze a lényeget Vanessa kihagyta! A gyerekünk
Vanessával!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Van egy gyereketek?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nincs… a baleset miatt Vanessa elvetélt és emiatt nem
házasodtunk össze</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Most mennem kell!- majd kiszaladtam a zsúfolt tömegen
keresztül, de mikor kiértem észrevettem, hogy szakad az eső, de nem érdekelt
csak haza akartam jutni minél gyorsabban. A hideg cseppek végig folytak az
egész testemen, éreztem, ahogy egyre jobban átázik a ruhám, és ahogy a sminkem
is elkenődik, amit Vanessa egy fél órán át csinált. De a lépéseimen nem
lassítottam csak mikor meghallottam, hogy egy fekete kocsiból Nick kiabál
nekem.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Szállj be!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nem!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-El fogsz ázni… még jobban!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nem érdekel!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Elmondok mindent, csak szállj be és hazaviszlek!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Rendben.- egyeztem bel végül</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Mikor beültem rögtön megcsapott Nick finom illata és
szinte teljesen elkábultam tőle</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Nézd, mi a nővéreddel sok-sok éve szerelmesek
voltunk, de nem álltunk készen a házasságra és a gyerekre végképp nem. Majd
belehaltunk a baba elvesztésébe, de így kellett lennie. Ma már tudom.</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>És ez alatt a pár nap alatt amióta ismerlek Annie azt
hiszem beléd szerettem. Veled szeretnék lenni. Majd megoldunk mindent! Rendben?</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>-Rendben!</span></span></div>
<span style="font-size: small;">
</span><div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Majd finoman az ujjait az enyém közé csúsztatta és úgy
szorította mintha attól félne, hogy elszökök előle…</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>A novellákról külön.külön adok véleményeket!</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Lányok, közsönöm nektek a munkátokat!</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Jövő héten hozom az eredményt!</span></span></div>
<div class="MsoNormal">
<span style="font-size: small;"><span>Xoxo, -D. </span></span></div>
<br />
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-5190184779631271042013-07-29T11:07:00.002-07:002013-07-29T11:07:30.659-07:00Sziasztok! <div>
4-en már elküldték a kész novellájukat, most arra kérem a többieket is, hogy kezdjék el küldeni, mert a héten lassan kezdem kirakni őket!</div>
<div>
Xoxo, -D.</div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-23912110769439429742013-07-28T23:39:00.002-07:002013-07-28T23:39:29.818-07:00Fejléc Baráth LíviánakTöbb változatot is készítettem Líviának. Nem tudom, hogy végül melyiket fogja használni.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJDmfbGKmJaxRXSQdjNoKG7Frnc-mAWmZiXxnXlp0Leu9i_KHoozXUL-M_K7AoemBUxJ5uhfgEmFJfB-irJCp4F_7Q3ceDbST6qzONW4TJGTZrRkbGPOJdBCW-HNPImrBhqAttNx32EP_C/s1600/fejlec1.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJDmfbGKmJaxRXSQdjNoKG7Frnc-mAWmZiXxnXlp0Leu9i_KHoozXUL-M_K7AoemBUxJ5uhfgEmFJfB-irJCp4F_7Q3ceDbST6qzONW4TJGTZrRkbGPOJdBCW-HNPImrBhqAttNx32EP_C/s320/fejlec1.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyDC_D8K2MKXXL2DUt3wMG46OPhmKl7kDK2XGWKZFug3K3XdyFxhseWSDqxuGiICLQ3Cni9u_6X-SHkO60AaXOl1NhHesmccbu_zmqza_FmeGwpLv3erakyDwUKyIu90SmtElas2yVMW-_/s1600/fejlec.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyDC_D8K2MKXXL2DUt3wMG46OPhmKl7kDK2XGWKZFug3K3XdyFxhseWSDqxuGiICLQ3Cni9u_6X-SHkO60AaXOl1NhHesmccbu_zmqza_FmeGwpLv3erakyDwUKyIu90SmtElas2yVMW-_/s320/fejlec.png" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOs1B_As10Z3ySoxb3CET16FvUOd1V4dSsbRkoWNkP9bjEy2IoW-vAcGBqOgCgUpQpBwVeuPpCiB6TNOOmi-aY96l7kOD-upHUoJbzFH0GG5YsKgsZmiU8aMTPlPOY3euwX_NwDNpvZqCj/s1600/fejlec2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiOs1B_As10Z3ySoxb3CET16FvUOd1V4dSsbRkoWNkP9bjEy2IoW-vAcGBqOgCgUpQpBwVeuPpCiB6TNOOmi-aY96l7kOD-upHUoJbzFH0GG5YsKgsZmiU8aMTPlPOY3euwX_NwDNpvZqCj/s320/fejlec2.jpg" width="320" /></a></div>
<br />Noihttp://www.blogger.com/profile/08859341008401436190noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-43907264510875518742013-07-27T03:55:00.000-07:002013-07-27T03:55:52.661-07:00*37. Kritika*<div style="text-align: center;">
<img alt="~ shine bright like a diamond* ~ Noricii's BlogDesign" height="142" id="Header1_headerimg" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY75cUtdymOmGFxc_PQccduZEIuXzdkisK4L0aN9nyEdE7CT3mjmYGR-V3-GNaNaQitg9OtKxDqEFAVnLQIPHzIaGV21oAsUKIjVViPU6WO3CBgMla0XTRTRgBuxmxDBg521-MpV3suwc/s320/fejl%25C3%25A9ckeessss.png" style="display: block;" width="320" /><a href="http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/" target="_blank">~shine brightlike a diamond* ~ Noricii's BlogDesign</a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet</b>: ÚÚ, nagyon tetszik! Ez a zöld mindent annyira összefog. A fejléc irtó ötletes. Tetszik a vonalas bejegyzés háttér. Minden nagyon szép!</div>
<div style="text-align: center;">
10/10</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom:</b> nem igazán írtam még ekkor a nézettségű blogról kritikát, és ha már ekkor a nézettség, akkor valamit nagyon jól csinálsz. Nem akarok semmi rosszat írni a blogról, na nem mintha tudnék, de gyorsan tömören összefoglalom a mondandóm. Jó, hogy a bejegyzések érdekesek színesek. Nem magyarázol mindent túl, hanem hagyod, hogy a maga egyszerűségében ragyogjon!</div>
<div style="text-align: center;">
10/10*****</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: Nincs semmiben hiba! PERFECT minden!</div>
<div style="text-align: center;">
10/10</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/30</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b> -D.</b></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-13559728551196801722013-07-27T03:23:00.002-07:002013-07-27T03:23:48.248-07:00*36. Kritika*<div style="text-align: center;">
<img alt="I'm Learning To Love Again" height="123" id="Header1_headerimg" src="http://2.bp.blogspot.com/-8_fZt20TEGk/UdFubwgX8eI/AAAAAAAAB2s/hXcnLXjkBAo/s320/Fejl%25C3%25A9c.jpg" style="display: block;" width="320" /><a href="http://smileyzsofi.blogspot.ro/" target="_blank">I'm Learning To Love Again</a></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet</b>: minden eléggé rózsaszín, és ez oldalt a modulokban nagyon zavaró. Szerintem váltsd át feketére, mert a rózsaszíntől káprázik a szemem. A fejléc egy kicsit lehetne nagyobb, vagy szélesebb.</div>
<div style="text-align: center;">
10/8</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom</b>: Először megnéztem a trailert, hogy megismerjem a történetet, majd a szereplőket, és azt hittem, hogy rosszul látok. Ugyanis a trailer teljesen más történtet mutat be, mint maga a blog. Nem tudom, hogy mért van ott, ha nem is csatlakozik a sztorihoz! A történet egy kicsit sablonosnak tűnik. Találkoznak, mindenki boldog, utána jönnek a bonyodalmak. Talán a történet eleje az igazán különleges. </div>
<div style="text-align: center;">
10/9</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: Amit kell mindent jól bemutatsz. Néhol található pár helyesírási hiba, és van, hogy a vesszők egy kicsit elcsúsznak.</div>
<div style="text-align: center;">
10/9</div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/26</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>-D.</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-4545118286682403132013-07-15T07:23:00.001-07:002013-07-15T07:23:59.474-07:00Novella versenySziasztok!<br />
A novella versennyel kapcsolatba írok nektek!<br />
NEm sokan jelentkeztetek,de továbbra is remélem, hogy a blog UTOLSÓ versenyére jelentkeztek!<br />
Novellákat küldjétek el a dorkakallai98@gmail.com-ra.<br />
A nevezési, elküldési határidő : Aug.9.<br />
Eredményhírdetés: Aug 10 ( Ha minden jól megy!)<br />
Az eddigi jelentkezőket kérem, hogy ezt aképet rakják ki a blogjukra és a linket is alá! Köszönöm!<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDPM5S3VCkl-sj7yZXJ8Mn_CNRsn_5PSc2_z_M1qhylg02RV6kaka-U1IUiiucLD2yNzphgS7OxiPyfHHt3TraeFYRGZdm4jUocjwm8NCOw5df21PJAShUIbrJpRF8jWFb5zDHuzBo5z46/s1600/ceep.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDPM5S3VCkl-sj7yZXJ8Mn_CNRsn_5PSc2_z_M1qhylg02RV6kaka-U1IUiiucLD2yNzphgS7OxiPyfHHt3TraeFYRGZdm4jUocjwm8NCOw5df21PJAShUIbrJpRF8jWFb5zDHuzBo5z46/s320/ceep.jpg" width="320" /></a></div>
Xoxo, -D.Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-32615514062043381142013-07-09T10:54:00.002-07:002013-07-09T10:54:25.833-07:00*35. Kritika*<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6TQU24p36XYqATfBS7EvD8bM3rUWN7vtm2QO-ZW4sqQEZYnvyAgdIepGMwYomwvhspZRmesNTsnwZ3NkiXVFD6zVGYfnkWycaH-kdALfcYyPtL5cEJ1qihJfAbiIZlEpfl5LLxXbIsgNQ/s1600/love.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="130" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi6TQU24p36XYqATfBS7EvD8bM3rUWN7vtm2QO-ZW4sqQEZYnvyAgdIepGMwYomwvhspZRmesNTsnwZ3NkiXVFD6zVGYfnkWycaH-kdALfcYyPtL5cEJ1qihJfAbiIZlEpfl5LLxXbIsgNQ/s320/love.png" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://psyhotic-love.blogspot.ro/" target="_blank">Psychotic Love</a><br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Kinézet:</b> A blogot látva hazudnék ha azt mondanám, hogy átlagos kinézete van! Nem átlagos, mert különlegesen szép, de nincs eltúlozva. És ez jó! Hiába kerestem minden apró kis betű típusba hibát, nem találtam. Minden olvasható és szép!</div>
<div style="text-align: center;">
10/9</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Tartalom:</b> Ha egy mondatban kéne összefoglalni a tartalmat akkor ez lenne: Egy Lány, kinek borzalmas élete volt, és most is az van, ám ez a való világ ahol bármi megtörténhet, és meg is fog!</div>
<div style="text-align: center;">
Tényleg nagyon jó történet és biztos, hogy továbbra is az marad!</div>
<div style="text-align: center;">
10/10</div>
<div style="text-align: center;">
<b>Írói képesség</b>: Ohh nagyon szépen írsz! Néha mikor olvasom, átfut az agyamon, hogy én mért nem tudok ilyet írni, de aztán rájövök, hogy ugyan mi a ............ tudnék:? De őszintén mondom neked, hog nagyon jól fogalmazol és használod a szavakat. Nem csak dobálózol velük, hanem mindennek megvan a pontos helye!</div>
<div style="text-align: center;">
Bár néhány esemény, vagy dolog bemutatása lehetne rövidebb, mert elunja az ember magát néhány helyed, de attól még perfect!</div>
<div style="text-align: center;">
10/9 </div>
<div style="text-align: center;">
<b>30/28</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Gratulálok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>Sok sikert a továbbiakban!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b>-D.</b></div>
Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-11281437857212865382013-06-25T04:52:00.001-07:002013-06-26T13:21:07.405-07:00Fejléc Kiss FanninakFanni kért tőlem egy fejlécet a Halálos Iramban fanfiction-ös blogjához. A blog ugyan nem készült még el, de a történet már alakulóban van és amint elkészül vele feltölti. :)<br />
Azt beszéltük meg Fannival, hogy ne írjam rá a blog címét, mert azt ő szeretné.<br />
Tehát ezt a fejlécet küldtem át neki: <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://kepkezelo.com/images/6552jwrv89bq1hj02zr4.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="364" src="http://kepkezelo.com/images/6552jwrv89bq1hj02zr4.png" width="640" /></a></div>
<br />Noihttp://www.blogger.com/profile/08859341008401436190noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-3600175392845523800.post-49407417394643812072013-06-25T00:14:00.001-07:002013-06-25T00:14:13.856-07:00Trailer JázminnakSziasztok!<br />
Új trailer készült Jázminnak!<br />
Nézzétek meg! <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.youtube.com/embed/swOzn5lZnWQ?feature=player_embedded' frameborder='0'></iframe></div>
Xoxo, -D.Dodóhttp://www.blogger.com/profile/13360904850010028611noreply@blogger.com0