*5. Interjú*

Legújabb interjúm A vámpír nem jár egyedül írójával.

1. Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?

Egy barátnőmmel elkezdtünk írogatni, különböző történeteket, regényeket, csak rájöttünk, hogy: az nem olyan jó, hogy ki lehessen adatni, bár nem is lenne annyi pénzünk. Viszont volt/van rengeteg félbehagyott történetünk, és úgy gondoltuk, hogy a legjobbat feltesszük egy blogra. Ő idővel rájött, hogy nem neki való a blogolás, így egyedül maradtam .

2. Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat?

Volt egy blogom még a blogspot előtt, de azt már kitöröltem, így most kettő. De mint mondtam sok történetem van, és egy kis feljavítással a jobbakat szeretném majd megosztani az emberekkel, de kizárólag azután, hogy az eddigieket befejeztem.

3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni?

Imádok írni, szeretem megosztani a történeteim a többiekkel, de nem hiszem, hogy valaha tudnék úgy írni, hogy az egy könyvnek megfelelne. Úgyhogy ez szerintem csak hobbi marad, de ki tudja.



4. Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?

Változó, van amikor film, van amikor zene, de van, hogy mindkettő csak ne legyen csend.

5. Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket?

Hogy teljes szívvel csinálja. Na jó, ez nagyon nyálas, de én így gondolom. Meg, hogy valami egyedit alkosson.

6. Van olyan szereplő a történetedben, aki a való életben megismert emberek közül kapta a tulajdonságait?

Talán a főhős, Alice kapott pár tulajdonságot tőlem; de nem.

7. Mi az a három szó, amivel tudnád jelemezni a blogod, és miért ezek?

Ez nehéz kérdéss. Fordulatos, a történetbe beleterveztem egypár csavart, de azt nem szeretném előre elárulni. Szenvedélyes, a két főhős Jack és Alice seveled-senélküled kapcsolata miatt, és misztikus, a természetfeletti átszövi az egész történetet.

8. A blogodban játszódó események közül valamelyik megtörtént már veled ezelőtt?

Nem, a történet nagy százaléka távol áll a valóságtól, és mivel én nem vagyok vámpír... nem!

9. Olyan ember van az életedben, aki erőt ad az íráshoz?

Az olvasóim talán. Ne érts félre, a szüleim teljesen támogatnak, de amikor visszajelzést kapok, annál nincs ösztönzőbb, nekem legalább is!

10. Komoly terveid vannak ezzel a sztorival vagy csak szórakozásból írod?

Inkább csak szórakozás, kiadáshoz nem érzem elég jónak, meg a pénztárcám sem, ha érted mire gondolok! :)

+1 Mindig megvagy elégedve a munkáiddal?

Nem. Rengetegszer átírok egy-egy részt, amíg rám nem szólnak, hogy ,,Te hülye, jó az, rakd már ki!" de amikor kapom a visszajelzést mindig egy kicsit megnyugszom, hogy, huh talán mégsem olyan rossz.

Köszönöm, hogy megcsinálhatam veled, és sok sikert a továbbiakban!

Xoxo, Dodó   

*4. Interjú*

Következő interjúalanyom A legenda lánya szerzője, Alice.

1. Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?

Már nagyon kicsi korom óta írtam, és bár mások véleményét is kikértem, a blogolás gondolata nem foglalkoztatott. Számomra a bloggerek - nem a mai divatbloggerek, hanem az idősebbek, akik komolyan veszik a dolgokat - megközelíthetetlennek számítottak. Először sorozat "hogyvoltokat" készítettem a hogyvolt.blog.hu részére, amit nagyon élveztem, ezért a "karrierem" a blog.hu-n kezdődött. Közben egy hatalmas Castle sorozatközösség tagja lettem, és ott sokan írtak fanficeket. Mozgatott engem is, elkezdtem hát. Itt tértem át a blogspotra, és azóta is itt vagyok. Miután az ff-ek ideje számomra leáldozott a kisregényem tettem közzé - bár csak pár fejezetet - és írtam át, majd más történetekkel is próbálkoztam. Sosem volt tudatos a blogolás, a mai napig spontán vagyok ezzel szemben. persze ez nem azt jelenti, hogy ne tervezném meg a sztorikat, vagy ilyesmi, de úgy érzem, megtaláltam a helyem.

2. Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat?

Nos, ha az is számít, amiben társszerkezstő voltam, akkor ugye az első a Hogyvolt. Van egy korai, személyes blogom, a Firkász. A a fanfiction blogom tervezem újraéleszteni, de ez még csak kezdetleges, illetve több történetet írok a bloggeren, két krimit, a Bloodot és a The real dr. House-t, illetve két romantikus kalandtörténetet, A legenda lányát és az Internationalt. Jelenleg kritikus is vagyok a Kertész Kinga Kritikákon, körülbelül fél éve.

3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni?

Nagyon sok mindent. Kiskoromban versenyből írtam. Komolyan. Volt egy lány az osztályban - mellesleg ő ma hozzám hasonlóan blogger - és őt mindig megtapsolták, ha írt valami nagyszerűt. Másodikosok lehettünk, amikor én is leírtam a bennem kavargó gondolatokat. Nem számítottam akkora sikerre, mint amit kaptam. Amúgy elismerésekben gazdag kiskorom volt, de az írással újabb és újabb dicséreteket kaptam, és tetszett. Tetszett az írás, tetszett, hogy másoknak is tetszik. Mivel a családi helyzetem sosem volt felhőtlen, teremtettem magamnak egy másik valóságot. Egy idő után pedig már nem magamnak teremtettem a másik valóságot, hanem a szereplőimnek. Az írás nekem a lényem egy része, amit ha kivennének belőlem, csak egy csonk maradna.

4. Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?

Nem szeretem a csendet. Szeretek egyedül írni, de nem csendben. Mindig szól alatta valami zene, vagy film, esetleg beülök egy kávézóba, egy erkélyre, és ott hallom az emberek hangjait. A kertünk sajnos mindehhez túl csendes, pedig nagyon ihlető és szép.

5. Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket?

Hú, hát nagyon fontos, hogy a szereplői élethűek legyenek. Számtalanszor találkoztam már kisarkított szereplőkkel, és minél jobban el szeretném őket kerülni. És persze, fontos a történet, mert a karakterek nem viszik el a hátukon a sztorit. Emellett kell a jó marketing, mert akármilyen jó egy könyv, egy egyszerű borítóval a hátsó sorból nem sokan veszi észre. Szóval ehhez nem csak az író kell, hanem egy magabiztos team, aki mögötte áll. Jó, ha az embernek van ilyenje.

6. Melyik a fontosabb egy blogban és miért (szerinted) az alábbiak közül? : kinézet, tartalom, szereplők?

Hú, azt hiszem, a szereplők nagyon fontosak, de a karakterek nem viszik el a hátukon a történetet. A tartalom szintén kell, és úgy gondolom, hogy egy jó tartalom megkívánja az igényes szereplőket. A kinézet számomra kevésbé fontos, ha olvashatóak a betűk, akkor nekem már nem nagyon számít, de mint már mondtam, a marketingen sok múlik.

7. Már említetted, hogy úgymond "meneküsz" egy másik világba, amit írsz, de ez segít neked abban, hogy a valóságban minden gördülékenyebb legyen?

Nagyon sok mindenben. A szereplőimben általába mindenhol megjelenik valamely negatív tulajdonságom, eltorzítva (az egyik regényszereplőm például mindenáron felül akar kerekedni a kollégáin, mindennel dagasztani akarja az egóját. Ebben például benne van az, hogy sérülékeny a büszkeségem) szóval az írás segít megismerni önmagamat, segít lenyugtatni. Szerintem ez a legjobb önterápia, amit nagy alkalmazni lehet.

8. Van külön "búvóhely", ahová beülsz és írni kezdessz?

Általában a szobámban írok, de ha nincs senki itthon, akkor a nappaliban. Azért is, mert nem szeretem, ha valaki azelőtt látja, mielőtt publikusnak nyílvánítanám. Mint mondtam, szoktam erkélyen, vagy néha jegyzetfüzettel az erkélyen, ablakban ülve írni. A házunk különlegessége, hogy lapos a tető, és a korláton át lehet lendülni, így ha oda kimegyek, az sokszor ad ihletet.

9. Más ember segít neked az új részek megalkotásában, vagy minden munka a tiéd?

Csakis kizárólag egyedül írok, ebben képtelen vagyok segítséget elfogadni. Anyaggyűjtés szempontjából szoktam kérdezgetni, meg bétáztatok is, de az írást magamra hagyom. Ebben elég önző vagyok, azt hiszem, de így élvezem, hogy a saját történetem a saját akaratom szerint épül. Azt hiszem, az írás amúgy is elég egyedüli tevékenység, ha nincsenek társszerkesztői az embernek.

10. Átlagosan mennyi ideig születik az új bejegyzés?

Hú, nagyon változó, attól függ, melyik történetemhez. Általában már az előző kikerülése után elkezdek dolgozni rajta, és pár nappal a megjelenés előtt végzek vele. Van olyan is, amelyiknek már nagyon előre megvannak a fejezetei, de körülbelül egy-két nap. A készülő regényemben egy húsz oldalas fejezet megírása ennyi idő.

+1. Terved, hogy kiadatod ezt a műved valamikor?

Igen, két kiadó között gondolkodok, az egyik várja a kéziratom, a másik már elküldte a szerződésvázlatot, de addig nem szeretnék lépni, amíg a másik nem tesz ajánlatot, hiszen az egy nagyobb, patinásabb múltú kiadó.

Sok sikert  továbbiakban, és remélem, hogy a könyved nagy sikert fog aratni!
Köszönöm, hogy megcsinálhattam ezt veled!

Xoxo, Dodó

                    

*3. Interjú*

A mai nap a Idézések a viktoriánus korból szerzőjével csináltam, Yuu-val.

1. Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?

Nem az első történetem/blogom a mostani,ez a sokadik már. Eleinte sokszor csak papírra vetettem a gondolataim, aztán megfordult a fejemben az, hogy virtuálisan könnyebb s gyorsabb is, na meg lehet nézettségem is. Azt mondták értek hozzá és folytassam, ezért az olvasók és barátok motiváltak arra hogy mindig valami újat hozzak ki magamból.
 
2. Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat?

Ezelőtt ugyanebben a témában írtam már három ugyanilyet. Mindig a pillanat ihlete dönt arról hogy tudok-e újat írni.Várom a múzsa csókját.

3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni?

Nem szeretek előre tervezni, viszont meg lehet hogy ezzel akarok majd foglalkozni a közeljövőben. Az írás számomra szórakoztató, és igen, ki is kapcsolok tőle egy kicsit.

4. Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?

Gyakran szól zene amikor írok, de vele és nélküle is boldogulok.

5. Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket?

A kifejezési forma, szókincs, környezet leírása szerintem nagyon fontos ahhoz hogy valaki sikeres lehessen. A karakter érzése, költői képek, hasonlat, megszemélyesítés kihagyhatatlan, hisz az adja át az olvasónak hogy mire gondolt a készítő. Hogy milyennek képzelte igazán.

6. A pozitív vagy a negatív vélemények alapján próbálsz jobb és jobb részt írni?

A hideg-meleg véleményeket jól fogadom. Szeretem amikor az embereknek tetszenek az agymenéseim.

7. Minden szereplő kitalált, vagy van aki a való életben megismert emberek közül kapta tulajdonságait?

A főszereplő karakter mindig egy kicsit rám, az alkotóra épül, sokban hasonlít rám belső tulajdonságok alapján, de egyébként ő kitalált. A többieket az ismert tulajdonságok szerint karakteresítem és színezem ki kicsit.

8. A blog a valódi éned tükrözi és láthatunk belőled egy kis darabkát?

Igen. Az előző válaszom ezt mutatja.

9. Szerinted mi a legfontosabb egy blogban?

A kifejezés, az átvitel az olvasó számára. Az őszinteség, meleg kis beleszínezések, hogy érdekes legyen és magával ragadja az embert.

10. Honnan jött az ötlet, hogy erről szóljon a blogod?

Mindig is szerettem életre kelteni egy játékot vagy könyvet igazán.A csábításból jeles volt számomra az áttörés, az a tény amiről írni tudtam.

+1. Mért pont ez lett a blog címe? 

A fiúkarakter, Lysander szereti ezt a stílusjegyet. Idézések a viktoriánus korból. A lány is megkedvelte, és habár semelyiknek sem volt különösebb jelentősége, mégis megfogó és érdekes a cím. Persze ez a saját véleményem.         

Köszönöm szépen, hogy megcsinálhattam veled! További sikert a bloghoz és kitartást!

Xoxo, Dodó 

*2. Interjú*

Sziasztok, Kedves Olvasók!
Megérkeztem a második interjúmmal, amit a Without Shadow szerzőjével, Barbara Rikki Cartlanddal csináltam.

1. Honnan jött az, hogy blogolni fogsz? Csak úgy eszed bejutott, és "mért ne?", vagy hosszú tervezés eredménye?

Kezdetben csak papírfecnikre írogattam. Akkor még azt se tudtam mi fán terem a blog. Majd a barátnőm mutatott egy Jonas Brother fanfictiont, amit elkezdtem olvasgatni. Többször felmerült bennem, hogy én is kirakom, amit eddig írtam. Sokáig nem mertem, végül aztán megjött a bátorságom és 2012 decemberébe regisztráltam. Szóval barátnőmnek köszönhetem.

2. Hány blogod volt eddig, és tervezel-e újakat? 

Elég sok blogot vezettem, azt hiszem 6-7 blogom volt összesen. Ebből jelenleg három aktív. Új blogot szeretnék majd, de csak ha a mostani történetesemet befejezem. Nehéz egyszerre többet írni szerintem. 

3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy ezzel is szeretnél foglalkozni? 

Kikapcsolódás a számomra. Ilyenkor nem foglalkozom a gondjaimmal, egy teljesen új világba csöppenek, ami megnyugtat. Számomra az önmegvalósítást jelenti, egy saját képzeletbeli világot. Többen ajánlották, hogy próbáljam meg kiadatni a történeteimet. Talán egy napon megpróbálom, de még fejlődni szeretnék. Ami ugye sosem árt.

4. Van írás közbeni rituáléd? Zene, film a háttérben, stb?

A zene! Szinte elválaszthatatlan kelléke az írásnak. Nem tudnék csendben gépelni. Leginkább este jön meg az ihlet vagy utazás közban. De persze néha egy-egy film vagy kép is megtud ihletni. 

5. Mi a legfontosabb szerinted egy írónak, ahhoz, hogy szeressék az emberek a műveit és meg is vegyék őket? 

Szerintem a legfontosabb, hogy ő is szeresse a történetet, amit ír, mert ez érződik, és az olvasókat jobban megtudja érinteni. Mert akinek ez csak munka és kényszerből csinálja, az a művein is látszódik. Emellett szeresse az olvasót, legyen nyitott feléjük, mert egy öntelt író kevésbé szimpatikus, mint egy kedves és barátságos személy.

6. Van olyan ember az életedben, aki erőt és öltetet ad az íráshoz? 

Igen, a barátom. Bár ő inkább erőt ad, mint ötletet. Na meg persze az olvasóim, ők adják a legnagyobb erőt és inspirációt a folytatásra. 

 7. Mi az a 3 szó, ami szerinted legjobban jellemzi a blogot, és mért pont ezek?

Természetfelettiség, kiszámíthatatlanság és emberi kapcsolatok. Az első szerintem eléggé egyértelmű, szeretem a misztikus elemeket. főleg ha azt a saját elképzeléseim szerint gyúrom össze. Igyekeztem olyan témát megfogni, ami még kevésbé felkapott, mint a vámpírok vagy a vérfarkasok. Mivel valahogy a legtöbb filmet és könyvet hamar átlátom, ezért szeretek egy kicsit játszani a rejtélyes dolgokkal, a meghökkentő titkokkal, amitől kevésbé lesz annyira kiszámítható az esemény. Az utolsó pedig eléggé átfogó fogalom, mivel a történet nem csak a romantikával foglalkozik vagy a barátsággal, hanem olyan emberi értékekkel, mint például a bizalom megléte vagy elvesztése.

8. A blogodban lejátszódó történetben van olyan esemény, aminek van egy kis köze az életedhez, vagy semmi kapocs nincs? 

Igen van. A történet eleje, még a realisztikus világban játszódik, azaz a gimiben. A saját tapasztalataim tették lehetővé, hogy valósághűre formázzak egy-egy szituációt. A karakterek többsége is létező személyiségek, de nem lehet kimondottan ráhúzni valakire egy adott személy stílusát. A környezetemben lévő emberek jellemzői közt válogattam és keltettem életre őket. 

9. Hogyan született meg a blog történetének ötlete anno? 

Pontosan hat éve kezdődött. Kerestem valami olyan könyvet, ami magával ragad és megfog. Persze sikertelenül, így elhatároztam, hogy akkor írok egyet a magam szórakoztatására. Egy rövidke krimi novellának indult egy kis romantikával fűszerezve. Aztán valahogy elkezdett önállósodni a történet, egyre több és meghökkentőbb ötlet jutott az eszembe és onnantól kezdve tudtam, hogy el kell kanyarintanom a szálakat a misztikum felé. Nem volt megállás. Biztosan jól ismerik egyesek azt az érzést, amikor már nem ő irányítja a történetet, hanem a szereplők maguk. 

10. Hogyan működik nállad egy új rész megszületése? Több napos, vagy pár órás meló? 

Az elején pár óra alatt megírtam egy fejezetet, de azok a részek elég kezdetlegesek voltak. Azóta már vagy háromszor átírtam, mire számomra elfogadható minőségűre sikerült formázni. Most már kicsit tapasztaltabbnak érzem magam, és úgy mond sokkal megfontoltabban írok. Ezért van, hogy napokig, hetekig is elhúzódik, mire megszületik a fejezet. Bár leginkább időhiány miatt tart sokáig egy rész megírása. Ha viszont megszáll az ihlet, elég pár óra. 

+1. Az olvasók számíthatnak harmadik évadra?

Őszintén, még nincs konkrétan tervbe vésve, de úgy érzem, hogy kelleni fog még egy évad, hogy a történet teljes és kerek legyen. Inkább úgy fogalmazok, hogy szeretném ha lenne. 

Köszönöm szépen Barbarának, hogy megcsinálhattam vele ezt. Őszintén örülök, hogy  a blogodra akadtam, mert nagyon megtetszett!

Sok sikert a továbbiakban!

Xoxo, Dodó 

*1. Interjú*

Megérkezett első interjúm a Justin és "csak" egy lány... szerzőjével, Dorkaa Mayerrel.

Sötétkékkel az én kérdéseimet,olvashatjátok! Ez első 5 kérdés alapkérdés, amit minden interjúra jelentkezőtől megkérdezek majd, a további pedig legyen meglepetés...

1. Hogy jött az, hogy blogolni fogsz? Csak rátaláltál a Bloggerre és gondoltad "Miért ne?" vagy pedig már előtte is tevékenykedtél ebben a "szakmában"

 Igazából az egész ötlet egy látogatás során íródott meg a fejemben. Édesapám orvos, gyakran járok a rendelőjébe, és sikerült, pont a pszichiátria várótermébe leülnöm, ahol találkoztam egy apátiás lánnyal. A fejemben azon nyomban kattogtak az ötletek. Tőle kaptam ezt a tervet. Írni mindig is nagyon szerettem, de aznap határoztam el, hogy valami maradandót is alkotok.

2. Hány blogod volt eddig? Tervezel új történeteket a jövőben is? 

Eddig egy, ami szintén "fanfiction"- nek mondható, de én inkább tovább gondolok egy történetet, nem egy szereplőhöz kötöm. Nagyobb szabásút is, igen. Természetesen blogolni is szeretnék a "meglepetésem" mellett:)

3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy tervezed, hogy ezzel fogsz foglalkozni a jövőben?

Az írás engem teljesen kikapcsol. Van aki, filmnézéssel, alvással lazít, engem ez pihentet. Egy hosszú nap után, szeretek leülni, és a saját, kis komfort zónámban élni, ahol én vagyok a főnök. Tervezni nem tervezem, de ki tudja mit hoz a sors. Ha valaki ki akar adni magából egy a fejében létező történetet, leírja, és vagy kiadja vagy nem. Én is így vagyok ezzel.

4.  Van írás közbeni rituáléd? Hallgatsz zenét, vagy bekapcsolsz egy filmet a háttérben, stb?

Erre a válaszom az, hogy mikor hogy. Van, hogy zenét hallgatok közben, de sokszor a zene, amit hallgatok, elterel az újabb rész témájától, történetétől. Ezért néha halálos csendben írok, olykor meg övölt valami a fülesemben.

5. Mi szerinted legfontosabb egy írónak, hogy tényleg szeressék az emberek, és vegyék a műveit?

Az íróknak azt ajánlom, hogy saját magukból merítsenek. Egy másik történetből lehet meríteni, de mindig azt szűrjük le, ami mond nekünk valamit. Általában ezekből lesznek az új ötletek, történetek. Szerintem egy írónak elsősorban arra kell figyelnie, hogy milyen korosztálynak írja, s milyen témában. Egy krimiben abszurdként hatna, ha gyerekes történet lenne. Visszatérve. Az én elgondolásom alapján, egy írónak először saját magával kell tisztáznia a dolgokat. Az megint más dolog, hogy kik veszik meg. Meg kell célozni egy olvasóközönséget. Hogy kik veszik meg? Egy írónak azt ajánlom, hogy merítsen a saját elméjéből, és ki fog derülni, hogy az az egyedi, új cselekmény, amit virtuális tintával, avagy egy könyvben ír meg.. Kinek, hogyan tetszik!:)

6. Mivel már említetted, hogy hogyan született meg a történet, most arra lennnék kíváncsi, hogy pontosan mennyi ideig tartott még teljesen ki lett találva? Voltak olyan dolgok a műben, amit a későbbiek során eszeltél ki és nem a nyitásnál?

Ha, jól emlékszem, talán két napig vacilláltam azon, hogy bele merjem-e tenni Justint, vagy elmegy-e ez, egy önálló történetnek. Végül arra jutottam, hogy még jobban bonyolítom a helyzetet, hogy egy sztár mellett kell megállnia. Rengeteg olyan apró részlet van, amit talán az olvasók nem vesznek észre, de rejtett tartalom van a sorok között. A "Történet Kalauz-t", azért hoztam létre, mert egy nagyon kedves lány írt, aki agydaganattal küzdött, és a blogom egyik fő olvasója volt, hogy kemoterápiát kezdenek el nála alkalmazni, és többre lenne kíváncsi a részletekről. Miatta jutottak eszembe olyan érdekességek, amik esetleg érdekelnének másokat is.

7. Mért pont ők lettek a szereplők? Mi vitt rá, hogy épp Justin Bieber legyen a blogod sztárja?

Justin-t én a kezdetek óta követem, és valahogy mindig motoszkált bennem a gondolat, - amikor még nem volt ennyi blog róla-, hogy írjak róla egy történetet, amilyennek én látom őt. A szereplőim között sok-sok sztár is található, de Deborah ötlete- neve is a klinikán lévő lánytól származik. Deb nagyon sok mindent szeretne az emberekkel a történet elején megosztani, de erre a betegségre jellemző, hogy a betegnek "törlődik" az agyából a kényszer, hogy megossza a társaival azokat a gondolatokat, amiket nekik címez. Debet egy átlagos, mégis különleges lányként akartam kiötölni. 

8. Gondoltad volna, hogy ekkora közönsége lesz az írásodnak? 

Nem, Soha nem gondoltam volna. Igazság szerint, volt egy Alkonyatos blogom, amit nagyon sokáig, csak World-ben írtam, mert féltem a kritikáktól. Viszont. Nagyon maximalistának gondolom magamat, ezért "egye fene" módon megcsináltam a blogot, és legnagyobb meglepetésemre, szerették az emberek. A Justinos blognál sokkal másabb volt minden, tucatjával jöttek a rajongói leveleim, különböző beteg gyerekektől is. 
 
 9. Volt olyan blogbéli esemény ami veled is megtörtént vagy álmodtad valamikor?

 A legtöbb történést, amit megírok a blogban, megálmodom. A viccesebb részek általában zsigerből jönnek vagy tapasztalatok alapján. Vannak részletek, ahol Deb úgy viselkedik, ahogy én tenném, de vannak olyanok is, ahol homlokegyenest mást csinál, mint én tenném.

10. Valaki a családodból vagy a baráti körödből olvassa a blogod? Mit szólnak hozzá?

A legtöbb barátom olvassa, és mindig kérem őket, hogy kemény kritikával illessenek, hogy még jobban megtudjam csinálni, ha valami rossz. Édesapám négy-öt részt elolvasott, és mindig a "meglepetés" kiadására biztat, mert szerinte nagyon humorosan és érdekesen írok. Viszont, én valaki olyannak várom a bírálatát, aki ért hozzá. Azonban, sokra értékelem, hogy így gondolja. A barátaimtól is csak biztatást kapok, ami felettébb jó érzés, főképp, hogy a legtöbben nem kedvelik Justint. 

+1.  Azok a beteg gyerekek, akik olvassák az írásaidat pozitív visszajelzésekkel illetnek és nem bántódnak meg a miatt, hogy az ő életüket megnehezítő dolgoról szól a történeted? 

Én úgy gondolom, hogy ezzel adok nekik egy kis támpontot, mivel a történetek szerintem, ha szomorúak, akkor is boldog végezettel zárulnak. Én ezzel a kis történettel önbizalmat és erőt akarok nekik adni, hogy merjék megtenni. Szólaljanak meg!:) Nekünk csak egy szó, vagy egy toldalék, ha kinyögnek valamit, de ők mindezek után újra képesek a kommunikációra.

Köszönöm szépen, hogy készíthettem rólad e kis interjút, és figyelemmel kísérem majd a blogod életét is! 

További szép estét!

Xoxo, Dodó