*1. Interjú*

Megérkezett első interjúm a Justin és "csak" egy lány... szerzőjével, Dorkaa Mayerrel.

Sötétkékkel az én kérdéseimet,olvashatjátok! Ez első 5 kérdés alapkérdés, amit minden interjúra jelentkezőtől megkérdezek majd, a további pedig legyen meglepetés...

1. Hogy jött az, hogy blogolni fogsz? Csak rátaláltál a Bloggerre és gondoltad "Miért ne?" vagy pedig már előtte is tevékenykedtél ebben a "szakmában"

 Igazából az egész ötlet egy látogatás során íródott meg a fejemben. Édesapám orvos, gyakran járok a rendelőjébe, és sikerült, pont a pszichiátria várótermébe leülnöm, ahol találkoztam egy apátiás lánnyal. A fejemben azon nyomban kattogtak az ötletek. Tőle kaptam ezt a tervet. Írni mindig is nagyon szerettem, de aznap határoztam el, hogy valami maradandót is alkotok.

2. Hány blogod volt eddig? Tervezel új történeteket a jövőben is? 

Eddig egy, ami szintén "fanfiction"- nek mondható, de én inkább tovább gondolok egy történetet, nem egy szereplőhöz kötöm. Nagyobb szabásút is, igen. Természetesen blogolni is szeretnék a "meglepetésem" mellett:)

3. Mit jelent neked az írás? Egyszerű kikapcsolódásból írsz, vagy tervezed, hogy ezzel fogsz foglalkozni a jövőben?

Az írás engem teljesen kikapcsol. Van aki, filmnézéssel, alvással lazít, engem ez pihentet. Egy hosszú nap után, szeretek leülni, és a saját, kis komfort zónámban élni, ahol én vagyok a főnök. Tervezni nem tervezem, de ki tudja mit hoz a sors. Ha valaki ki akar adni magából egy a fejében létező történetet, leírja, és vagy kiadja vagy nem. Én is így vagyok ezzel.

4.  Van írás közbeni rituáléd? Hallgatsz zenét, vagy bekapcsolsz egy filmet a háttérben, stb?

Erre a válaszom az, hogy mikor hogy. Van, hogy zenét hallgatok közben, de sokszor a zene, amit hallgatok, elterel az újabb rész témájától, történetétől. Ezért néha halálos csendben írok, olykor meg övölt valami a fülesemben.

5. Mi szerinted legfontosabb egy írónak, hogy tényleg szeressék az emberek, és vegyék a műveit?

Az íróknak azt ajánlom, hogy saját magukból merítsenek. Egy másik történetből lehet meríteni, de mindig azt szűrjük le, ami mond nekünk valamit. Általában ezekből lesznek az új ötletek, történetek. Szerintem egy írónak elsősorban arra kell figyelnie, hogy milyen korosztálynak írja, s milyen témában. Egy krimiben abszurdként hatna, ha gyerekes történet lenne. Visszatérve. Az én elgondolásom alapján, egy írónak először saját magával kell tisztáznia a dolgokat. Az megint más dolog, hogy kik veszik meg. Meg kell célozni egy olvasóközönséget. Hogy kik veszik meg? Egy írónak azt ajánlom, hogy merítsen a saját elméjéből, és ki fog derülni, hogy az az egyedi, új cselekmény, amit virtuális tintával, avagy egy könyvben ír meg.. Kinek, hogyan tetszik!:)

6. Mivel már említetted, hogy hogyan született meg a történet, most arra lennnék kíváncsi, hogy pontosan mennyi ideig tartott még teljesen ki lett találva? Voltak olyan dolgok a műben, amit a későbbiek során eszeltél ki és nem a nyitásnál?

Ha, jól emlékszem, talán két napig vacilláltam azon, hogy bele merjem-e tenni Justint, vagy elmegy-e ez, egy önálló történetnek. Végül arra jutottam, hogy még jobban bonyolítom a helyzetet, hogy egy sztár mellett kell megállnia. Rengeteg olyan apró részlet van, amit talán az olvasók nem vesznek észre, de rejtett tartalom van a sorok között. A "Történet Kalauz-t", azért hoztam létre, mert egy nagyon kedves lány írt, aki agydaganattal küzdött, és a blogom egyik fő olvasója volt, hogy kemoterápiát kezdenek el nála alkalmazni, és többre lenne kíváncsi a részletekről. Miatta jutottak eszembe olyan érdekességek, amik esetleg érdekelnének másokat is.

7. Mért pont ők lettek a szereplők? Mi vitt rá, hogy épp Justin Bieber legyen a blogod sztárja?

Justin-t én a kezdetek óta követem, és valahogy mindig motoszkált bennem a gondolat, - amikor még nem volt ennyi blog róla-, hogy írjak róla egy történetet, amilyennek én látom őt. A szereplőim között sok-sok sztár is található, de Deborah ötlete- neve is a klinikán lévő lánytól származik. Deb nagyon sok mindent szeretne az emberekkel a történet elején megosztani, de erre a betegségre jellemző, hogy a betegnek "törlődik" az agyából a kényszer, hogy megossza a társaival azokat a gondolatokat, amiket nekik címez. Debet egy átlagos, mégis különleges lányként akartam kiötölni. 

8. Gondoltad volna, hogy ekkora közönsége lesz az írásodnak? 

Nem, Soha nem gondoltam volna. Igazság szerint, volt egy Alkonyatos blogom, amit nagyon sokáig, csak World-ben írtam, mert féltem a kritikáktól. Viszont. Nagyon maximalistának gondolom magamat, ezért "egye fene" módon megcsináltam a blogot, és legnagyobb meglepetésemre, szerették az emberek. A Justinos blognál sokkal másabb volt minden, tucatjával jöttek a rajongói leveleim, különböző beteg gyerekektől is. 
 
 9. Volt olyan blogbéli esemény ami veled is megtörtént vagy álmodtad valamikor?

 A legtöbb történést, amit megírok a blogban, megálmodom. A viccesebb részek általában zsigerből jönnek vagy tapasztalatok alapján. Vannak részletek, ahol Deb úgy viselkedik, ahogy én tenném, de vannak olyanok is, ahol homlokegyenest mást csinál, mint én tenném.

10. Valaki a családodból vagy a baráti körödből olvassa a blogod? Mit szólnak hozzá?

A legtöbb barátom olvassa, és mindig kérem őket, hogy kemény kritikával illessenek, hogy még jobban megtudjam csinálni, ha valami rossz. Édesapám négy-öt részt elolvasott, és mindig a "meglepetés" kiadására biztat, mert szerinte nagyon humorosan és érdekesen írok. Viszont, én valaki olyannak várom a bírálatát, aki ért hozzá. Azonban, sokra értékelem, hogy így gondolja. A barátaimtól is csak biztatást kapok, ami felettébb jó érzés, főképp, hogy a legtöbben nem kedvelik Justint. 

+1.  Azok a beteg gyerekek, akik olvassák az írásaidat pozitív visszajelzésekkel illetnek és nem bántódnak meg a miatt, hogy az ő életüket megnehezítő dolgoról szól a történeted? 

Én úgy gondolom, hogy ezzel adok nekik egy kis támpontot, mivel a történetek szerintem, ha szomorúak, akkor is boldog végezettel zárulnak. Én ezzel a kis történettel önbizalmat és erőt akarok nekik adni, hogy merjék megtenni. Szólaljanak meg!:) Nekünk csak egy szó, vagy egy toldalék, ha kinyögnek valamit, de ők mindezek után újra képesek a kommunikációra.

Köszönöm szépen, hogy készíthettem rólad e kis interjút, és figyelemmel kísérem majd a blogod életét is! 

További szép estét!

Xoxo, Dodó